ANNA, DRÁGASÁGOM ! Amikor az UNOKA büszke a MAMIRA...

Valamikor  úgy gondoltam el a nyugdíjas éveimet, hogy az unokáimnak csak mesélek, mesélek majd... Kihagytam a számításból a rohanó világot, a digitális "kütyük", játékok sokszor legyőzhetetlen hatását.

Unokáink játékai már megszületésük pillanatától csengenek-bonganak, zenélnek, beszélnek... A televízióban csatornák tucatjai  mesélnek a nap 24 órájában. S akkor az Internetről még nem is beszéltem! Áronka unokám három és féléves  óvodás volt, amikor elmondtam, hogy pedagógus vagyok. Pontosabban a tanító szót használtam. A kapuban voltunk, sokan. Áron röviden válaszolt:

- Itthon nem tanítóskodunk!

A kapu apraja-nagyja majd megszakadt a kacagástól. Velem együtt. Így letettem arról, hogy hasznosítsam az ismereteimet. Egy kivétel volt, amikor láttam, hogy nem jól fogja a ceruzát, s Ő ragaszkodni akart a rossz mozdulathoz,  hozzátette, hogy Ő úgy sem tud szépen rajzolni ... 4 éves volt ... Nagymamai furfanggal óvatosan, 30 perc alatt megoldottuk a problémát......Sok-sok dicséret az akarásáért, meghozta az eredményt! Áronkánál nekem kellett képeznem magamat, mert  a dinoszauruszok nevét  latinul is tudta...

...és akkor megszületett Anna 2012-ben! Ő is új színt hozott az életünkbe! Nála már meg sem kíséreltem elmondani, hogy mi volt a hivatásom 42 éven keresztül... Sokat beszélgetünk, Ő versel, kiválóan rajzol, nagyon kreatív kislány.

Történt, hogy két napot együtt töltöttünk a közelmúltban. Legalább hússzor mentünk már az emeleten lévő szobájába játszani, természetesen, a Mami ölében. Én egyre nehezebben tudtam megtenni a "magasságot"... Számoltuk mindig a lépcsőfokokat: 17 lépcső, 18. már az emelet... Kifulladva, pihengetve tettem meg az utat. Végül, megadtam magamat...

- Annácskám ! Mami nem bír tovább vinni!
- Dehogynem Mama! Erika mama is bír !
- Annácskám! Erika mama sokkal fiatalabb, mint Én! Mama TANÍTOTTA Erika mamit! -csúszott ki a számon.
- MAMA!  TE TANÍTÓ NÉNI VAGY? - nézett Rám elkerekedett, gyönyörű kék szemeivel. Két keze közé fogta az arcomat , és boldog csodálkozással ismételte:
- MAMAAA! TE TANÍTÓ NÉNI VAGY???
- Igen, Kincsem!
- Még most is tanítod Erika mamát ? - kérdezte izgatottan.
- Nem, már mindketten "elvégeztünk" minden iskolát...
Leültünk a szobájába, csendben tett-vett, rajzolgatott, főzött nekem " kávét", ragasztott tetkókat....
Egy idő múlva az ölembe ült.
- Mama! TANÍTSÁL MEG,HOGY KELL TANÍTÓ NÉNINEK  LENNI !
Úristen! Ezekért a pillanatokért, ezekért az érzésekért születünk meg ! Itt van az ÉLET értelme!
- Megtanítalak, Kisunokám!
- De ne sokára, Mama!
- Amikor akarod! Nyáron, ha nagyobb  időt fogtok nálunk tölteni, ott lesznek a szomszéd gyerekek is, és akkor taníthatod Őket !

- Én elájulok majd, ha a sok gyereket meglátom!
Úgy csillogott a szeme, hogy tudtam, Ő már látja magát egy "csomó" gyereket TANÍTÓ NÉNIKÉNT !
- Ügyes vagy Mama, mert tudsz!
Meg se mertem nyikkanni, a perc varázsától! Párás szemmel gondoltam vissza  64 /!!!/ évvel ezelőttre!
Egy  dundi kis paraszt kislány elhatározta Barabásban, három és fél évesen: PEDAGÓGUS akar lenni!
Minden nagy dolog egy ÁLOMMAL kezdődik.
Kívánom, hogy minden álmod, vágyad teljesüljön!

Köszönöm, 4 éves Kisunokám a szemedben csillogó büszkeséget, amikor Rám néztél. Sosem fogom elfelejteni!

Péter Juli