Csak az űr, ami maradt...

Hidegzuhanyként ért a hír ma délután, egy hatalmas szívű aranyember, Rákóczi Péter 49 évesen hagyott itt bennünket.

Egy olyan ember, aki munkája mellett folyamatosan azt figyelte kinek, hogyan tud segíteni. Adománygyűjtés, adományozás élete mindennapjának részévé vált.  

"Jövőre téged is viszlek mikulásnak Csángóföldre" -mondta nekem minden évben, és sajnos én mindig elhárítottam.

Hat évvel ezelőtt ismerte meg a keresztszülő hálózatot, amely csángó gyerekeket támogat, még abban az esztendőben szervezett egy gyermektábort Gergelyiugornyára, közel 20 kinti, csángóföldi gyermek részére. 

Karácsony közeledtével már novemberben elkezdte a gyűjtést Peti, az ország minden részéből érkeztek adományok, amelyeket a garázsában gyűjtött és szortírozott, majd zsúfolásig megpakolt kisbusszal elindult Dumbravénbe és Lujzikalagorba, hogy Szent Miklós éjszakájára minden gyermek ajándékot kapjon. Idén a gyerekek már hiába várják.

Drága Peti, tragikusan hirtelen haláloddal óriási űrt hagytál magad után.... Az Isten áldjon meg!