Ne féljünk a medvétől! - A WWF munkatársát Sütő Dávidot kérdeztük

Korábban jellemzően Borsodból érkeztek hírek medve felbukkanásáról, június elején azonban Szabolcs-Szatmár-Beregben is lencsevégre kaptak egyet. Fehérgyarmat környékén észlelték, és úgy tűnik, jól érzi magát nálunk.

Profilkép: Sütő Dávid, fotó:Budai Ákos

Nyilván a vele való személyes találkozás sem elképzelhetetlen abban a térségben. De vajon mit tegyünk, ha egyszer csak ott állunk a medvével szemben? Ő felemelt mancsokkal, mi feltartott kezekkel… Erről is kérdeztük a WWF Magyarország Alapítvány munkatársát, Sütő Dávid Nagyragadozók programvezetőt.

Honnan és miért jönnek hazánkba a medvék? Hányan lehetnek a keleti országrészben, ezen belül Szabolcs-Szatmár-Beregben?

Szoktak felbukkanni, de ritkábban, mint északon. A medvék nagy része az Északi-középhelységbe érkezik, de szórványosan előfordulnak az ország keleti szegletében is. Ma már nem annyira evidens, hogy a medve és a többi nagyragadozó – köztük a farkasok – az egész kontinensen jelen van, pedig a történelmi időkben így volt. A svájci farkas jó példa volt arra, hogy bárhol felbukkanhatnak. Európa jellegéből, a magas népsűrűségből és a tájátalakításokból fakadóan ezeknek a fajoknak a megőrzése osztott tájhasználat nélkül elképzelhetetlen, a korábbi üldöztetések miatt a nagyragadozók viszont a zavartalanabb élőhelyekre, főként az a hegyvidéki erdőkbe szorultak vissza.

Mihály már több mint egy éve itt él!

Az Északi-középhegységben, a szlovák határon jönnek-mennek a medvék. Mihály több mint egy éve él itt, a magyar oldalon, valószínűleg nálunk is telelt. A fehérgyarmati medve a beszámolók szerint feltehetően egy fiatal hím. Tudni kell, hogy a medve magányos állat. Saját területet keres magának. Szakszavakkal úgy fogalmazhatnánk: generalista, opportunista. Ahol van táplálék, van búvóhely, az neki megfelelő hely. A lehető legkisebb energiabefektetéssel szeretne a lehető legtöbb élelemhez jutni. Táplálékának 60 százaléka növényi eredetű, 40 százaléka húseredetű. Ahogy pedig korábban egy képen is megörökítették, akár a szórókra (pl. vadaknak kitett kukoricára) járhatnak a medvék.

 WWF/Hulik Tamás

Kell-e félnünk tőle? Ki fél jobban? Ő vagy mi?

Alapvetően nem tekintik az embert prédának. Ha lehet, kitérnek előlünk. Az eredményezhet konfliktushelyzetet, ha mi lepjük meg őt.

Mit tegyünk, mit ne tegyünk, ha medvével találkozunk, illetve, ha nem is akarunk találkozni vele?

Kerüljük a bozótos, sűrű részeket az erdőben! Haladjunk a kijelölt úton, és lehetőleg társaságban túrázzunk. Ha beszélgetünk, az elegendő jelzés a vadaknak. Ha pedig mégis egyedül sétálunk, akkor fütyörésszünk, vagy vigyünk magunkkal medvecsengőt, ami már nagyjából 2000 forintért beszerezhető. De helyette megteszi egy kulcscsomó is a zsebünkben.

 WWF/Hulik Tamás

Ha találkozunk a medvével, két lehetőség adott. Vagy ő lát meg bennünket hamarabb, vagy mi őt. Mindkét esetben a legfontosabb, hogy őrizzük meg a hidegvérünket, ne essünk pánikba, ne kezdjünk el sikoltozva futni, és semmi esetre se közelítsük meg. Tartsuk szemmel az állatot, és próbáljunk kihátrálni a helyzetből. Ha a medve is észrevesz minket és közelít felénk, emeljük fel a kezünket és beszéljünk az állathoz, hogy emberként azonosíthasson bennünket. Mint említettem, a medve az embert nem tekinti prédának. Ha a medve veszélyben érzi magát, akár megiramodhat felénk, de ezek a rohamok sokszor nem támadások, a megfélemlítésünkre szolgálnak. Ha pedig esetleg két lábra áll, és szaglászik, az nem fenyegetés, egyszerűen így szerez több információt a környezetéről, így akár rólunk is.

Ha nem vett észre, sétáljunk el onnan.

Ha mi látjuk meg hamarabb, a medve viszont nem észlel minket, egyszerű a helyzet: menjünk el onnan. Ekkor is ugyanazok a szabályok, őrizzük meg hidegvérünket és tartsuk szemmel az állatot, miközben eltávolodunk.

 WWF/Hulik Tamás

Fel kell-e készülnünk arra, hogy a településeinkre is besétálnak a medvék?

Nem elképzelhetetlen. Korábban volt erre példa idehaza is, hogy egy fiatal állat betévedt például Miskolcra. Fontos, hogy ekkor se közelítsük meg az állatot, ne üldözzük, feltehetően igyekeznek maguktól is minél hamarabb elhagyni a lakott településeket.

A legrosszabb, ha etetjük őket

A településekkel kapcsolatban viszont muszáj megemlíteni, hogy a legrosszabb, amit tehetünk egy fajjal, azok egyedeivel, hogy emberhez szoktatjuk, etetjük őket, még akkor is, ha ez nem tudatos. Ha egy medve gyakrabban feltűnik esetleg valamelyik település környékén, sok múlik azon, hogyan tároljuk a szemetet, hulladékot, ételmaradékot. Erdélyben, Romániában és Szlovákiában már sokfelé ún. „medvebiztos” tárolókat igyekeznek létesíteni, amelyekből nem tudnak táplálékhoz jutni a medvék. Az emberhez szokott medvék ugyanis azok, amik elsősorban a konfliktusokat okozhatják. Idehaza egyelőre nincs ilyen, az emberi környezethez szokott problémás medvéről tudomásunk, és kiemelt fontosságú, hogy ez így is maradjon, melyben a megelőzés a kulcs.

Cservenyák Katalin