Egy soha el nem készült szobor története - a "Galambos kút" szobrásza

2002 őszétől kezdve feleségem Ausztráliában élő rokona, Bársony György esténként felhívott minket telefonon, hogy magyarul beszélgessen. Az ausztrál telefontársaság kedvezménye tette lehetővé ezt a kapcsolatot az anyaországgal.

Az éjszakai órákban mindössze 1 ausztrál dollárba került a beszélgetés óránként. Ő nem tudott aludni a nagy hőségtől, nálunk meg csak este 9 óra volt, így mindenkinek megfelelt az időpont. Mesélt gyerekkoráról, müncheni élményeiről, az ausztráliai újrakezdésről.

Volt egy álma. A holokauszt emlékére megformálta Szent Sebestyén vértanúságát. Ennek első, 2 méter magas változata Münchenben, a bombázás alatt megsemmisült. Második változatát idős korában szerette volna megformázni, de súlyos betegsége ebben megakadályozta. Csak egy kisméretű plasztika készült el, amit darabokban akart hazaküldeni, de erre már nem kerül sor. Végig kísérhettem a Szent Sebestyén szobra készítésének a folyamatát is. Minden beszélgetés alkalmával beszámolt a szobor készenléti állapotáról, terveiről.

Aztán egy idő után értesültünk, hogy kórházban van, súlyos agyvérzésen esett át. Ettől kezdve nem csörgött a telefon este kilenc körül. Már hiányzott. Aztán 2010-ben a haláláról és a hamvasztás előtti búcsúztatásáról kaptunk hírt.

Később nyomda alá rendeztem emlékiratait, kiegészítve a tőle hallottakkal és a tőle kapott fényképekkel. 2019 júliusában megérkezett Magyarországra a fiatalabbik unokája, aki hazahozta nagyapja hamvainak egy részét, hogy Pécsett, szülővárosában helyezze örök nyugalomba.

Bársony György (Nelhubel György, Gyula) édesapja 1918-ban kérelmezte családnevének „Bársony”-ra változtatását) A pécsi szobrászművész még a Képzőművészeti Főiskola szobrász tanulójaként készítette el az Assisi Szent Ferenc-szobrot, ami Pécsett, a Ferencesek templomával szemközt áll és a pécsiek csak úgy emlegetik: a „Galambos kút”.

A Főiskolán Stróbl Zsigmond tanítványa volt, ez után Németországban, a Müncheni Művészeti Akadémián tanult, itt élte át a második világháborút is. A háború után megélhetést keresve Ausztráliába vándorolt ki, ahol kerámiaüzemet alapított.

Munkái, a fekete kerámiák kifinomultak, de nagyon provokatívak voltak, ennek ellenére, vagy talán éppen ezért nagyon gyorsan népszerűvé váltak. A kerámiaüzem egyre nőtt, maga tervezte és készítette az összes figurát, és részt vett az égetésben is. A „fekete hölgy” elnevezésű figurái manapság is népszerű darabok a gyűjtők körében. Bársony György pedig az egyetlen új ausztráliai, aki után művészeti korszakot neveztek el. Ma létezik egy „Bársony-korszak” az ausztrál kerámiaművészetben.

Az igazi művészi tevékenységet sem hagyta abba. Híres munkája, a Szent Margit-templom mozaik oltárképe Jézust és Mária Margitot ábrázolja Sydney külvárosában Merrylandben. 1967-ben készült ez a nagyméretű kerámia oltár kép, amit zománcozott kerámiakövecskékből állított össze, ami a saját találmánya volt.

Mindig magyarnak tartotta magát. Utolsó éveiben már szinte jobban beszélt magyarul, mint angolul. Még a mostani szlenget is használta. Tréfálkozva mondta, hogy az öregek sokkal jobban emlékeznek a régi dolgokra, mint az újra, és ez a nyelvvel is így van.

Művészi hitvallását így fogalmazta meg: „A szobrászat volt a hivatásom, de a körülmények úgy alakultak, hogy hosszú éveken át más pályát kellett folytatnom. […] A Sors úgy hozta, hogy, úgy a legelső nagy szobrom [Assisi Szent Ferenc szobra Pécsett], mint az utolsó vázlatom, a legbecsesebb erények Tanító Mestereit ábrázolják.”