Az „Utolsó vacsora” érdekességei III. - Találgatások, szimbólumok

A Jézus keresztre feszítése előtti napon a Megváltó és tanítványai által elfogyasztott utolsó vacsoráról készült leghíresebb ábrázolás Leondardo da Vinci munkája, amely azonban történelmileg pontatlan.

Pontatlan a kép „menüsora”, ami inkább mutatja Da Vinci korát, mint Jézusét. Márk evangéliuma szerint az Utolsó vacsorát pészahkor, az egyiptomi kivonulás ünnepekor tartották. Ha így volt, akkor valószínűleg lehetett az asztalon bárány, sólet, olívabogyó, kesernyés fűszerek és pisztáciás és datolyás chároszet (reszelt alma, darált dió, reszelt körte és egy pár csepp vörös bor keveréke).

A festményen látni lehet például „grillezett” angolnát valamilyen citromos vagy narancsos körítéssel. Márpedig az angolna nem kóser étel, mert a halak közül azok a „tiszta” állatok, amelyek úszóval és pikkellyel rendelkeznek. Az angolna nem ilyen és nem lehet része a klasszikus pészah-menünek. De elképzelhető, hogy nem angolna van a Da Vinci által festett asztalon, csupán valamilyen hal látható. Nem lehet pontosan megállapítani, hogy heringet vagy angolnát ábrázolt Leonardo a festményen. Az ógörög szövegekben a hal fontos keresztény szimbólum, ami Jézusra utal (a hal görögül ikhthüsz és a szót mozaikszóként használva IKHTHÜSZ = Ieszousz Khrisztosz, Theou Üosz, azaz Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó).

A bibliai zsidó szövegek, valamint régészeti információk alapján rekonstruálható, milyenek lehettek az étkezési szokások a Jézus korabeli Palesztinában. A Biblia tárgyalja, hogy mi történt azon a bizonyos vacsorán, nem részletezi azonban, hogy Jézus és 12 tanítványa mit evett. Abból kell kiindulni, hogy Jézus és a tanítványok is zsidók voltak, és betartották a Tóra által előírt, evési hagyományokat. Márk evangéliuma szerint Jézus a kovásztalan kenyér ünnepének első napján készült fel az utolsó vacsorára. Ha az utolsó vacsorát valóban a zsidók Egyiptomból való kivonulására emlékező pészah idején fogyasztották el, feltehetően bárány is került az asztalra. Hogy miért pont kovászolt kenyeret, halat, sót, citrusféléket és bort festett da Vinci az asztalra, a kutatók nem találtak választ. Talán Da Vinci a saját korának étkezési szokásaiból indult ki.

2007-ben Giovanni Maria Pala kutató mást is észrevenni vélt a festményen, mégpedig egy negyven másodperces „fájdalmasan lassú” dallamot, melyet Leonardo tükörírással rejtett a képbe, ugyanis balkezes lévén, így nem mázolta el a képet. Pala a festményre kottavonalakat vetített. Jézus és az apostolok kezei, valamint a kenyérdarabok elhelyezkedései, jobbról balra olvasva, pala szerint hangjegyekké állnak össze. Hozzá 3/4-es ütemet választott, mert az apostolok is négy darab, három fős csoportban láthatók, illetve negyedhangokat alkalmazott hasonló okból. A felfedezés nem is olyan abszurd, mert Leonardot már a saját korában (15. század) is elismerték, mint tehetséges zenészt és hangszerkészítőt.

Da Vinci életének és munkásságnak egy szakértője Alessandro Vezzosi szerint is elfogadható a rejtélyes kotta. Korábban ő is végezett kutatásokat, ám csak az apostolok kezeit vizsgálta, az aztalon lévő kenyeret nem foglalta bele. Pala szerint a rekviem a legjobban orgonán játszható, amely Leonardo korában népszerű hangszer volt az ilyen típusú zenéhez. Alessandro Vezzosi, a Museo Ideale (a múzeum a toszkánai Vinciben, Leonardo da Vinci szülővárosában van) igazgatója szerint az Utolsó vacsora képen Máté alakja (a képen jobbról a harmadik) talán Leonardo önarcképe is lehet.