Mint a pingvin - De a boltba menni csak kell....
- Írta: Szabó József Jánosné, Márti
- Közzétéve Olvasói történetek
Hó van, és jeges az út, mindenhol. De boltba menni csak kell....
MI kép!
Feltűnik egy bácsika. Lassan totyog, tétován lép...tekintete jobbról-balra, és vissza jár...közben a szatyorkáját egyik kezéből a másikba helyezi...a szabad kezével pedig az össze elérhető zsebet kiforgatja valamiért. ..Újra nézelődik, topog, szatyorka a másik kézbe, majd felvillan egy önkéntelen mosoly: nyilván a keze ügyébe akadt az, amit keresett. Örömmel konstatálom, hogy minden rendben, nem szorul segítségre.
Majd elindulok, körülbelül mint egy pingvin, úgy. Csúszik ez az út...tekintgetek jobbra-balra, nem jön-e valami, mehetek-e. Közben, hogy az időt rövidítsem, a táskámat átveszem a jobb kezembe, és a ballal kutakodom a zsebeimben...a fene egye meg, hova is tettem a kulcsot...nincs...tekintetem újra repdes: nem vagyok-e valaki útjában...pingvintotyogás folytatódik...a táskám már a bal kezemben van, a jobb kezem őrült módon matat benne, a sok zsebecske közül melyikbe dugtam azt a nyavalyás kulcsot....önfeledt vigyorral konstatálom, mikor a kezembe akad. Hurrá!
És akkor megtorpanok..... pont úgy csináltam mindent, mint a bácsika....aki amúgy kb annyi éves lehet, mint én.....
Így nyilvánult meg számomra, hogy a nénike korba léptem.