Gömöry János, aki gyerekkorát Nyíregyházán töltötte

1869. május 12.-én született Nyíregyházán, régi dobsinai, evangélikus német polgári családban. Ősei 1326 óta űzték a bányászatot szabad polgárokként, majd 1741-ben magyar nemességet szereztek. Apja uradalmi tiszttartó volt Oroson, majd a nyíregyházi fogházban felügyelő.

A Gömöry kisnemesi család történetét, amelynek Gömöry János is tagja volt, az 1590-ben született (I.) Jánosig lehet visszavezetni. A családfa a 19. század végén készült. Eszerint János négy évig volt az eperjesi evangélikus Kollégium diákja, majd 1897-től a Kollégium Főgimnáziumának tanára. 1903-ban választották meg ugyanitt igazgatónak, s ezen a helyen maradt mindaddig, míg a Főgimnáziumban magyar nyelvű tanítás is folyt [1926]. 1931-ben átköltözött Kassára, hogy minden közéleti szerepléstől visszavonuljon. Tervei ellenére belekerült a kassai magyar kulturális élet forgatagába. 1932-ben főtitkára, 1938-tól 1945-ben történt feloszlatásáig elnöke volt a kassai Kazinczy Társaságnak.

Gömöry János nem volt hivatásos író. Barátai ösztönzésére írta meg: „Emlékeim egy letűnt világról” címmel. A „Gyermekéveim” című fejezet Nyíregyházán játszódik amelyben saját emlékeit idézi fel. Várostörténeti szempontból forrásértékű képet rajzol a századvégi Nyíregyházáról. „...születésem idején mégsem volt más, mint egy nagy falu. […] Gyermekéveimből öt-hat évet itt éltem le. S hozzátehetem, életemnek legboldogabb évei voltak ezek. […]A majálisra bejött a tanya népe is. Egész szekértábor volt itt. A tanyaiak is összeverődtek, a magukkal hozott elemózsiával kínálgatták egymást, a férfiak elborozgattak, az asszonyok dalolgattak, pletykálgattak, szóval az egész város jó kedvvel mulatott." Idézi „A régi Nyíregyháza” című cikkében a Kelet-Magyarország, 1966. május 15-ei lapszámában.

Kassán egyik megteremtője volt a Kazinczy Lap- és Könyvkiadó Szövetkezetnek, 1937-ben a „Tátra” című irodalmi folyóiratnak és könyvkiadó vállalatnak. Helytörténeti tanulmányokat írt. 78 éves volt, amikor feleségével együtt a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény alapján Magyarországra, Sóskútra telepítették át. Ezt sem cserének, sem egyezménynek nem lehetett nevezni. A Magyarországra érkezőket a Szlovákiába kitelepülők lakhelyeire telepítették le, sokkal szerényebb körülmények közé, mint amit hátra hagytak.

Gömöry János Sóskúton a falu könyvtárosa lett. Mivel nem tudta megművelni a neki juttatott sovány földet, azt a termelő szövetkezetnek adta.

Felesége halála után Pesthidegkútra került a nyugdíjas pedagógusok otthonába, itt rendezte értékes kéziratait, itt írta meg „Eperjes és az evangélikus kollégium története” című könyvét. Itt hunyt el 1966. május 7-én 97 éves korában. A farkasréti temető 38-as parcellája 2. sorának 1. számú sírjában nyugszik.