Márti meséi - Tojásmese húsvét közelében

Egyszer volt, hol nem volt, a kertek alatt, lakott egy nyuszika család, és a baromfiak: Füli bácsi, Füli néni, Tapsikával Hapsikával és Fülükével, Taraj Úr, Taraj néni, Pipilivel és Totyival.

Füli bácsi, mint minden reggel, ma is komótosan kiugrándozott az ágyából, felvette a munkásnadrágját, arcot mosott, pipára gyújtott, és kitekintett az ablakon. Csúnya, havas esőt hordott a szél, az ablak üvegén csak úgy kopogtak a pettyek. Szürke volt az ég is, és az egész határ. Úgy tűnt, ma sem tud kimenni a kertbe dolgozni. Pedig a virágok már kidugták a fejüket, sőt, a hóvirágok és a krókuszok elnyíltak, százszorszépek színesítették a füveket, a som bibéje már elhullajtotta aranyporát, ám a tulipánok most igyekeztek, és úgy tűnt, a pünkösdi rózsa szára is előbújt a földből, de most itt ez a nagy eső, és minden csupa csatak…..

Füli néni ripsz-ropsz elvégezte a reggeli teendőit, a kicsiknek friss répatortát készített, maguknak a nagyobb répákból szendvicseket gyártott, aztán előhúzta a speiz aljából a fonott, nagy, kétfülű kosarat, a szekrényből a gyűrődés mentesre kivasalt damaszt szalvétát, azzal a kosarat kibélelte, és kérdően nézett a párjára, mi legyen a mai tervekkel?

Mert hogy nemsokára húsvét van. Az évszázados törvények szerint nekik, és nyuszitársaiknak kell kihordani a szép tojásokat a gyermekeknek. De mi lesz így? Napok óta esik az eső.

Tarajéknál ugyanekkor nagy volt a hangzavar. Taraj néni kotkodácsolt, mindenbe beleütötte a csőrét. Taraj Urat körbejárta, a tollait megigazította, nem engedné ki az ólból rendetlen, elfeküdt ruhában. Pipit és Totyit megfésülte, bolyhos kis tollukat felrázta, és kis tálkában búzaszemeket, tört kukoricát készített a reggelihez. Ők a párjával egy jól megtermett gilisztát feleztek el. Indultak is volna kifelé, de a mostoha időjárás már a kapuból visszazavarta őket. Csendesen néztek egymásra, mi legyen? Taraj Úr azt mondta: Asszonykám, hamarosan itt a húsvét, jönnek a nyuszikák a tojásokért. Úgyis rossz az idő. Mi lenne, ha a mai nap a tojásrakásé volna?

Taraj néni persze visszabeszélt neki, hogy mit tudja azt egy kakas, majd ő tudja azt jobban, mikor kell a tojásokat rakni, és különben is menjen Füli asszony máshoz, ha akar valamit, ő most erre nem ér rá. Miközben kotkodácsolt, szép kis fészket készített a szalmaszálakból, és hamarosan kipottyant onnan az első tojás. Mert Taraj néni csak mondja, mondja a szót, de közben természetesen teszi a dolgát. Pipi és Totyi még sosem láttak ilyesmit, nekilátták görgetni a tojásokat, és hatalmasakat csipogtak, miközben azok ide -oda gurulásztak, de Taraj Úr összeverte a sarkantyúit, és rögtön csend lett a kis ólban.

Füli bácsi a pipáját szorongatta, Füli néni a naptáron számolta a napokat, mennyi tojáskát kell megfesteni egy nap, hogy minden rájuk bízott embergyereknek meglegyen az ajándék. Az ikrek: Tapsi és Hapsi bújócskáztak az ágyak alatt, Fülüke pedig próbálgatta az ecsetet egy falevél hátán, milyen mintát is rajzolhatna az idén. Fülüke nagyon ügyes volt, csodálatosan bánt a színekkel, és anyukája már tavaly is megengedte neki, hogy vidám mintákat készítsen a tojásokra.

De az eső csak esett, és az egész nap így telt el. Csak a tojások szaporodtak Taraj Úrék szalmafészkében.

Másnap reggel minden kezdődött elölről: Füli bácsi az ablakon kémlelt ki, Taraj néni a férje tollait igazgatta, de mindenkinek jobb volt a kedve, mert a Nap sütött, a levegő tiszta volt, a virágok békésen bólogattak, és így neki lehetett látni a munkának.

Fülüke egy kisebb kosárral a karján bandukolt át Taraj asszonysághoz. Pipili és Totyi csak tipegtek, topogtak egyhelyben, sohasem láttak még ilyen érdekes jószágot, akinek a füle majdnem akkora volt, mint ő maga.

• - Jó napot kívánok Taraj néni! Van-e már tojás, mintázni való? Anyukám nagyon várja már, hogy festhessen!
• - Hogyne, kotkot, aranyoskám, tessék csak, tessék. Add csak ide azt a kosárkát, bemegyek a fészekhez máris, és hozom neked rögvest!

Pipili és Totyi pislogtak Fülükére, aki négykézlábra ereszkedett, hogy közelebb legyen hozzájuk.

• - Na, pipikék, mit játsszunk? Varázsoljak nektek valamit?

A választ meg sem várva belekarmolt a hátsó lábával a földbe, toppantott egyet, és egy méretes gilisztát húzott ki a földből! Egyik végét Pipili, a másikat Totyi csőrébe tette és vezényelt:

• - Egy-kettő-három, ki az erősebb? Na, húzzátok pipék!

Totyi jobbra szaladt, Pipili balra, aztán a giliszta megunta a játékot, rántott egyet rajtuk, a pipikék kitátották a csőrüket, a kukac pedig csussz, beásta magát a földbe.

Mindenki nagyokat kacagott, persze a giliszta nem élvezte a helyzetet, de ma nem lett belőle csirke tízórai legalább.

Fülüke megköszönte a tojásokat, szép napot kívánt mindenkinek. Taraj Úr fensőbbségesen biccentett neki, és mindenki ment a dolgára.

Füli néni eközben otthon megtisztította az egyébként is patyolat tiszta ecseteit, kosarat, írókát, papírtörlőt vett elő, egy kis mécsest is kerített, és az odú leszárazabb részéből apró kis zsákocskákat vett elő.

A zsákocskákban növényke részek voltak. A sárgához égerfa, cserszömörce, szalmagyopár, rekettye. A pirosas barnás színt hagymahéjból lehetett kinyerni. A dió és a tüdőfű a barna és a fekete színeket varázsolta elő. A csülleng kék színre festett bár mit, még Füli néni bundáját is olykor.

Fülüke arra érkezett haza, hogy Tapsi és Hapsi egymás hegyin hátán bukfenceztek, szerte széjjel csapkodták fülükkel a szépen előkészített festőkellékeket, de közben olyan jókat kacagtak, hogy senki sem állította le ezt a vidulást. Amikor végre a kicsik is elcsendesedtek, a tojásokat héjuk színe szerint csoportosították, megtisztították, és nekiláttak festeni.

Füli bácsi egyszínű alapot festett a tojásokra. Tapsi sárga, Hapsi kék pamacsot tett rájuk, ez volt a virágok közepe, Anyukájuk megrajzolta a szirmokat, Fülüke pedig a virágok szárát festette bele vékony ecsettel. Később az írókához Füli bácsi megmelegítette a viaszt, Fülüke rajzolt vele mintát, Anyuka megfőzte valamilyen növényi festékkel a tojást, az ikrek pedig kifényesítették tiszta vászondarabbal azokat.

Amikor már az egész kosár tojás készen volt szebbnél szebb tojásokkal, akkor, de csak akkor pihent le a nyuszicsalád, fáradtan, de örömmel, hogy a gyerekeknek szánt ajándékok időben elkészültek.

Így ment ez még jó néhány napig.

Aztán elérkezett Húsvét vasárnapja. Hajnalban Füli Apó és Taraj Úr egy-egy szekeret hozott, a tojásokat felpakolták, Pipili, Totyi, Tapsi és Hapsi közéjük furakodott, hogy ezzel is megakadályozzák a tojások összekoccanását. Fülüke és Taraj asszonyság a szekerek után lépdelt, és a kis csapat elindult a gyerekekhez.

Minden gyermek ekkorra, a friss füvekből szép fészkeket készített. Fülüke és Taraj asszony felváltva tették bele a csodálatos tojásokat a fészkekbe. Nagyon igyekeztek, hogy mire a Nap felkel, addigra minden, rájuk bízott fészeknek, legyen egy tojáska lakója.

Mire hazaértek, kellően elfáradtak a sok tojáspakolásban, le is dőltek a közeli szénaboglya mellé, és arról beszélgettek, milyen jó is volt jót tenni.

Egy hét múlva egyszer csak egy nagy falevelet hozott a szél, egyenesen Taraj Úr kapta a csőrébe. Mivel nem volt nála a szemüvege, átkopogott Füli bácsihoz, segítsen neki elolvasni a levelet. Ez állt benne:

„Kedves Nyuszi! Hoztál nekem egy tojást Húsvétra, de nem tudtam megnézni, milyen volt, mert egyszer csak szétrepedt, eltörött, és egy pelyhes kis csibe kelt ki belőle. Nagyon örülök neki, mert még sohasem volt játszótársam és játékot sem kaptam soha.  Ha nem bánod, megtartanám. Jó barátja leszek, ígérem! Nagyon fogok rá vigyázni!  Üdvözlettel: Petike

Utóirat: Pötyikének neveztem el.”

Így lett Taraj Úr legkisebb csibéje Petike egyetlen és legjobb barátja.