Márti meséi - Halbüfé a vízben

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Nagyon szeretett horgászni. Reggelente, mikor még hűvös harmat borította a mezőt, és még alig ébredeztek a madarak, ő már öles léptekkel haladt az úton. Vállára vette spiccbotját, kezében fogta a kis vödrét, hátizsákjában pedig ott sorakozott az összes felszerelés, amit ő a horgászathoz fontosnak gondolt.

AI kép!

Amikor megérkezett a Balaton partjára, elhelyezkedett egy letaposott zsombékon, kiemelte a horgot a bot parafa végéből, kihúzta a bot részeit, feltűzte a horogra a csonti kukacot, belengette a zsinórt, és az úszó csobbanásával elkezdődött a napi horgászat,

Mindeközben, a víz alatt nagy volt a sürgés-forgás. A halacskák egymásnak adták a hírt, hogy: Hahó keszegek, dévérek, vörösszárnyúak, naphalak! Gyertek, gyertek! Megérkezett a büfés fiú!

Vörös Bátyus, a rangidős vörösszárnyú keszeg, sorba állította a ficánkoló halfiakat, lányokat, és kihirdette a regulát.

• - Sorban úszva vártok szépen. Amikor a horog a kukaccal megérkezik, vártok egy kicsit, hogy a Kis Embernek legyen ideje reménykedni. Kis idő után elkezditek huzigálni a horgot, majd a sorban elöl úszó bekapja a horgot a kukaccal a szája szélével. Értitek? Az kap csak reggelit a büfében, akit a Kis Ember kifog! Aki gyáva, mint a nyámnyila nyúl, az már úszhat is haza. Világos voltam?

Egyik halacska sem akart gyávának mutatkozni, mind ott úszkáltak a Vörös Bátyus körül, bőszen billegették az uszonyukat a beleegyezés jeleként. Végül megnyitott a büfé!

A fiú bedobta a horgot. Hamarosan érezte, hogy a halak óvatosan kerülgetik azt, a finom rezdüléseket érezte a botja nyelén keresztül. De nem vágott be, várt türelmesen. Majd, amikor megfeszült a zsinór, és elmerült az úszó, kirántotta a vízből a zsinór végén fickándozó halacskát.

A halacska ficánkolt, ahogy azt kell, aztán ügyesen kitátotta a száját, hogy a Kis Ember óvatos mozdulatokkal kiemelhesse onnan a horgot. Ezek után megköszönte neki, hogy találkoztak, megsimogatta, majd egy kövérre hízott csontikukacot nyomott a szájába, és gyorsan ismét a vízbe engedte. Búcsút intett a halnak, feljegyezte a naplójába, hogy: 1 db vörösszárnyú keszeg, 3 cm.

Ismét leellenőrizte a botját, majd egy kis kukacot tűzött a horog végére, és folytatta a horgászatot.

A mélyben a halacskák már türelmetlenül várták az újabb lehetőséget. Nagyon irigyelték Öcsit, aki megkapta a Kisfiú büféjéből az első falatot. Teli szájjal, vigyorogva úszott már hazafelé, nagy örömmel, és büszkén!

A Kislegény aznap öt halacskát fogott ki, mindegyiküket megörvendeztette egy-egy termetesre nőtt kukackával, amiért hajlandóak voltak ráakadni a horgára.

Így lett a Kis Ember a halak büfése.

Itt a vége, ússz el véle!