Gyermekek keresztes hadjárata, ami soha nem volt

A középkori krónikák szerint 1212-ben mintegy 30 ezer európai gyermek indult útnak, hogy amire a fegyverek nem voltak képesek: a jóság, a tisztaság, az ártatlanság és a romlatlan hit segítségével felszabadítsák Jeruzsálemet.

A katolikus egyház a 11. és a 13. század között számos nagy horderejű hadjáratot indított Jeruzsálem felé, hogy a szent várost, egyúttal a Szentföldet visszaszerezze a hitetlenektől.

Bár a történelemkönyvekbe keresztes hadjáratokként bevonuló háborúk sokáig szent célt jelentettek, idővel eszmeiségük jelentősen csökkent. A negyedik keresztes hadjárat kudarca után szokatlan, egyúttal tragikus sorsú kezdeményezés kezdődött.

Bár a történészek vitatják, hogy valóban megtörtént, csak néhány krónika említi, hogy 1212-ben egy István nevű pásztorfiú járult II. Fülöp Ágost francia király elé egy levéllel, melyet állítása szerint Krisztustól hozott.

Ennek hatására 30 ezer gyermek indult el a tenger felé annak ellenére, hogy az egyház és a király is ellenezte a küldetést. A gyereksereg Marseille felé indult, hogy átkeljen a tengeren. Alig pár nappal István megjelenése után, Németországban egy Miklós nevű gyermek cselekedett hasonlóképpen. Az Alpokon át Genováig mentek, de a gyerekek gyenge szervezete nem bírta az utat.

Csoda helyett tragédia történt. A német gyerekek egy része Genovában maradt, akiket családok fogadták be, míg mások Miklós vezetésével Rómába mentek a pápához [III. Ince], aki azonban arra kérte őket, térjenek haza.

A gyermekek közül ennek ellenére sokan folytatták az utat egészen a tengerig, melytől azt remélték, Isten és Miklós segítségével kettéválik majd előttük, hogy szárazon kelhessenek át rajta. Ez nem történt meg, ellenben felvette őket egy Palesztinába tartó hajó, innentől kezdve azonban nem tudni, mi történt velük, de valószínűsíthetően soha nem érték el a Szentföldet. Azt feltételezik, hogy hajótörést szenvedtek, vagy rabszolgának adták el őket. Mivel alig volt olyan gyermek, aki épségben hazatért, a családok itthon maradt tagjai bosszút követeltek, minek áldozata többek között Miklós édesapja lett [kivégezték], mert őt okolták fia tetteiért.

Francia történészek rámutattak, hogy a krónikákban szereplő puer szó jelenthet gyereket, de jelenthet időszaki munkából élő napszámost is. Az ebersheimi krónika, melynek kézirata Strasbourgban elégett, de megmaradt kéziratok segítségével 1237-ben sikerült rekonstruálni a puer szót háziszolga értelemben használta.

Egy Trierben élt német krónikás arról számolt be, hogy 1212 tavaszán földművelők és kétkezi munkások kezdtek el gyülekezni, hogy a szent földre menjenek harcolni. Bár lehettek közöttük gyerekek is, szinte biztosra vehető, hogy nem ők alkották a többséget. Még ha nem is volt igaz, a gyermekek keresztes hadjárata számos filmest, festőt, zeneszerzőt és írót is megihletett.