Vásáros-Namény 1866-ban

Vásáros-Namény - E szerény kis város, melynek egy részletét mellékelt képünk ábrázolja, Beregmegyében fekszik, a Tisza bal partján, Szatmár és Szabolcs megyék közé ékelve.

Leginkább csak mint a felsőtiszai gőzhajózás végállomása ismeretes; azonban a szomszédos Bereg s ez által Máramaros és Ugocsa megyéknek Szatmárral és Szabolcscsal fő összeköttetési pontján állva, különösen a tiszai vaspálya — illetőleg a debreczen-kassai vonal megnyilta óta ez országrész forgalmában ha nem is szerepel mint fontos tényező, minden esetre nevezetes hely. Itt megy át Bereg-, Mármaros-, Ugocsamegyék utja Nyíregyházára, mely az emitett vasútvonal legnevezetesebb pontja s épen a naményi összeköttetés által.

A város mai közlekedési élénkségéhez, a gőzhajózás befolyásán kivül, legtöbbet azon nagyszerű híd tett, melyet egy a földesuraságokból 1844-ben alakult részvényes társaság, 90 részvénynyel, építtetett — még 1849-ben. E híd a tiszai vízállás 0 pontja fölött 41' 5" magason áli s oly erős, hogy az időnkinti erős zajlásoknak 8 a gyorsan emelkedő viz által olykor elragadt s fölébe sodrott sok sóstalp féktelen nyomásának mindeddig hatalmasan ellenállt s ez erőteljességén kivül még azon nevezetességgel is bir, hogy rajta a megyebeli nemesség máig sem fizet vámot.

Ma már ily eset igen ritka; azonban mint mondják, Beregmegye egyéb hidjain is még nem példátlan. A pénteken begyült vám eddig a helybeli ref. egyházé s illetőleg a lelkész uré volt.

Lakossága az ujabb időben mondhatni évről évre nő. Jelenleg 675 ref., 198 r. kath., 67 gör. n. egyes, és 300 izraelitából áll; mig mintegy 23 évvel ezelőtt 500 ref., 20 r. kath., 2 g. n. egyes, és 8 izraelitából állott. Különösen szaporodnak, illetőleg gyülekeznek ide az utóbbiak, kik még 5 évvel előbb is csak 180 an voltak.

A szép ref. templom diszes tornya magasra emelkedik a szerény házcsoportból, melyet a nyugati részen Lónyay György franczia szabású laka s a kir. dohánybeváltó hivatal épületei, a keleti részen pedig Eötvös Tamás laka s vele szemben az állítólagosán Lónyay Anna, Kemény Jánosné, által építtetett vár omladékai (melyeket lapunk 1856. évi 46. számában mar bemutattunk) tarkitnak fel. —

Tizenkét évvel ezelőtt pompás kert övezte Eötvös T. lakát; de ez később a zsandárok tanyája levén, nagy részben elpusztult, ugy hogy birtokosa, midőn ismét kezébe vette volna, minden kedvét elvesztette, hogy ide telepedjék. Idegennek is szomorú volt látni a kíméletlen kezek nyomait.

Vásáros-Naményt némelyek állitása szerint körül-belül 1200 óta birja fiágon a nemes Lónyay család; — azonban az sem látszik nyomtalan útbaigazításnak, melynél fogva 1500-ból eredeti birtokosokul a most Zemplénmegyében lakó Naményi családot állítják, kik „v.-naményi" melléknevüket maiglan is fentartották.

Később a Vécsey-ek és Nyáray-ak voltak Namény birtokosai s egész bizonyossággal csak a 16-ik század végére tehetni, midőn a Lónyay család itt végkép megtelepedett. Azonban a 17-ik század elején még két, Bánffy és Béldy-kúriáról van szó. Az Eötvösök a 18 ik század elején, a Lónyay Annától elkobzott vagyon kir. adományozása által jöttek e birtokba, s most a „vásáros-naményi" melléknevet mind a Lónyay-, mind az Eötvös-család egyformán használja.

A vidék termékeny sikság, melyet a Tiszán kivül még a hid fölött néhány száz ölnyi távolban a Tiszába szakadó Szamos öntöz. K.A.

Forrás: Arcanum
V á s á r o s-M a ni é n y.
# (Bereg.)

Felkutatta: Péter Juli