30 éve történt - Ukrán "banditák" a Fenyvesnél Baktalórántházán

Pár nappal ezelőtt Baktalórántházán a Fenyvescsárda melletti parkolóban az esti órákban megállt egy nyíregyházi személyszállító kisiparos pihenni a bérelt Opel személygépkocsival - olvasható az Új Kelet 1994 október 20-i számában

Kis idő múlva azt vette észre, hogy megállt mögötte egy másik kocsi. Kiszállt belőle két személy: a két férfi közül az egyik közvetlenül odalépett a kocsihoz és azt mondta, hogy nincs probléma, adjon ezer forintot, mert ő bandita. Egyébként oroszul beszéltek. Választ sem nagyon várva a taxist orrba is vágták, és megpróbálták a kocsiból kihúzni. A sértett megpróbált védekezni, és a kocsiban lévő kis seprű nyelével ütötte őket, de nem sok eredménnyel.

Aztán csak sikerült nekik kihúzni a szerencsétlen férfit a kocsiból, és az a földre került a jármű mellé. Közben odajött egy harmadik személy is, aki az Opellal elszáguldott.

Volt egy negyedik utas is az ukrán kocsiban, de az, amikor látta a dulakodást, elmenekült a helyszínről. Az ütlegelés tovább folytatódott. Ekkor ért oda a baktalórántházi rendőrőrs munkatársa - Ricsóka András zászlós -, aki látta a mellette vészvillogóval elhúzó Opelt. (A vészvillogót még a taxis kapcsolta be, amikor látta, hogy bajba került). Valamint azt is látta, hogy a parkírozóban dulakodás folyik. Határozott intézkedésének köszönhetően a két ukrán támadót rövid időn belül megbilincselte és előállította.

A kocsit a támadás helyétől nem messze megtalálták, az a személy, aki elvitte és otthagyta, nagy valószínűséggel hazament Ukrajnába. A sértett elmondása szerint többféle érték is hiányzott belőle. Később elfogták a negyedik személyt is, aki nem vett részt a támadásban, őt a kihallgatás után elengedték.

Az ügyben tegnap délben új fordulat következett be. Az a személy, aki elvitte a kocsit, visszajött Ukrajnából, és önként jelentkezett a rendőrségen. Vallomása a következő: „Vásárosnamény felé mentünk, én hátul ültem, bóbiskoltam, mert részegek voltunk. Azt észrevettem, amikor egy parkírozóba értünk, és megálltunk. Közülünk ketten kiszálltak, és látom, hogy beszélgetnek a kocsi vezetőjével. Én is kiszálltam, odamentem a kocsihoz, és átmentem a másik oldalra. Ők mondtak valamit, aztán levették a gépkocsivezető szemüvegét, és már ütötték is. A sofőr visszaütött egy bunkóval. A társaim tovább ütötték, kirángatták a kocsiból a földre. Én beültem, és elhajtottam. Vagy két kilométer után megálltam. Részeg voltam, nem akartam ellopni a kocsit.”

Arra a kérdésre, hogy miért állt meg, a következőket mondta: „Behajtottam egy erdős részre és megállítottam a járművet. Elkezdtem keresni a belső világítást, és nyomkodtam mindenféle gombot, így véletlenül bekapcsoltam a riasztót. Aztán nem tudtam mit kezdeni a kocsival, nem indult. Értékek után kutattam, de mindössze kétszáz forintot találtam aprópénzben, ezt magamhoz vettem. A csomagtartót nem tudtam kinyitni, ezért a kalaptartó alatt bújtam be, de itt sem találtam, csak almát. Más érték nem volt. Végül egy dzsekit vettem el, semmi mást, a benne lévő papírokat, iratokat otthagytam. A kocsival továbbra sem tudtam elmenni, néha villogott, amikor a gyújtást ráadtam, de nem indult, ezért otthagytam. Reggelig ott maradtam a parkírozó közelében, és utána elindultam gyalog Vásárosnamény felé. Nem egészen tudtam, hová megyek. Először voltam Magyarországon...”