A három Onder - apa és ikerfiai is mundérban, mindannyian Szabolcsban

Onder László főtörzszászlós, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály Ófehértói Autópálya-alosztály szolgálatparancsnoka büszke apuka. Mindkét ikerfia, Onder Kristóf törzsőrmester és Onder Botond őrmester a rendőri életpályát választotta, és mindössze 14 kilométerre szolgálnak tőle.

Frizurájuk is hasonló, és talán mozdulataik is, ahogy borotválkoznak. Mindketten a Nyírbátori Rendőrkapitányság Járőr- és Őrszolgálati Alosztályon szolgálnak, mégsem keverik össze őket.

– Kisded koruktól viszonylag könnyen meg lehet különböztetni őket, és szerintem a fényképek is láttatják, másmilyen a fizimiskájuk – magyarázta Onder László, akitől a 193 centiméteres testmagasságot is örökölték.

– Érdekelt minket, mivel foglalkozik az apukánk, és amikor már nagyobbak voltunk, mutatott balesetekről szemlefotókat, de sosem győzködött, hogy legyünk mi is rendőrök. Csak annyit mondott, neki bejött, de azt sem tagadta, vannak nehéz napok. Talán pont ez a visszafogottság és őszinteség volt az, ami miatt sosem zártuk ki a dolgot, de ez lassan alakult – vette át a szót Onder Kristóf törzsőrmester, a Nyírbátori Rendőrkapitányság Járőr- és Őrszolgálati Alosztály járőrparancsnoka. – Tízévesek voltunk, amikor a szüleink elváltak, de azóta is napi kapcsolatban vagyunk apuval, és nyilván az is szerepet játszott abban, hogy rendőrök lettünk, hogy a mostohaapánk is a testületnél szolgál, a Mátészalkai Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályán.

Óvoda, általános iskola, gimnázium, rendőrképző.

– Kristóffal egy óvodába, általános iskolába és gimnáziumba jártunk, de a rendőrképzésen is ugyanakkor és ugyanott vettünk részt – mondta Botond, aki fivérével egyetemben a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban érettségizett. – Eldöntöttük, megpróbálkozunk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felvételijével, ami nem jött össze, de nem bánkódtunk. Akkor már megbarátkoztunk a gondolattal, hogy rendőrök leszünk, ezért tiszthelyettesképzésre jelentkeztünk, és tetszett nekünk, hogy ezt mindketten a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ (ROKK) Adyligeti Rendőrképző Akadémiáján végezhettük.

– Amikor ’19 nyarán felszereltünk, a Mátészalkai, a Nyírbátori és a Fehérgyarmati Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztálya közül választhattunk, és bár szalkaiak vagyunk, úgy véljük, olyan településen nehezebb szolgálni, ahol az embernek sok az ismerőse – vázolta Kristóf, és hozzáfűzte, Nyírbátor 20 kilométerre van Szalkától, de más a lakosság összetétele.

– Nem bántuk meg, hogy rendőrök lettünk – summázta Onder Botond őrmester. – Amit apa elmondott, fedte a valóságot. Nem értek meglepetések, azt kaptuk, amire számítottunk. Vannak nehezebb napok, de összességében jó hivatás, és anyukánk is támogatta a pályaválasztásunk.

– Hamarosan borulni fog köztünk a területarány, mert jövőre átkerülök a közrendről a közlekedésre – árulta el Onder Kristóf törzsőrmester, aki baleseti helyszínelői tanfolyamot végez a ROKK dunakeszi bázisán. – Lehet mondani, hogy ezzel apu nyomdokába lépek, de ebben sem befolyásolt. Érdekel a szakterület.

Egy ikres közlekedési rendőr álma.

– Nagyon örülök, hogy mindkét ikerfiamból rendőr lett; büszke vagyok rájuk nagyon, de kicsit magamra is, hogy kettőt is adtam a hazának – mondta Onder László főtörzszászlós, de mutatta is az ujjaival. – Van egy olyan álmom, hogy mi hárman egy alosztályon szolgálunk, és együtt intézkedünk. Reménytelennek nem mondanám, hiszen mindhárman a főkapitányság állományához tartozunk, bár Botondnál nem vagyok biztos abban, hogy egyhamar átnyergel a közlekedésre. Jól érzi magát a közrenden, de sosem lehet tudni. Azt se gondoltam volna, hogy rendőr lesz mind a kettő, azt meg pláne nem, hogy a szomszédban fognak szolgálni, mert a bátori kapitányság 14 kilométerre van az Ófehértói Autópálya-alosztálytól.

SZ. Z. J./Zsaru Magazin