Nem film, ez a valóság - tényleg vannak Budapesten FBI ügynökök
- Írta: Zsaru Magazin
- Közzétéve Kék hírek
A nagyközönség csak találgat a Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI zárt világa kapcsán, amit a legtöbben a jól képzett, ravasz és bátor szövetségi ügynököket felvonultató filmekből ismernek, mint amilyen a fővárosunkban is játszódó FBI: International bűnügyi sorozat. Még kevesebben tudják: Budapesten létezik egy közös amerikai–magyar bűnüldöző egység.
A Magyarországon szolgáló amerikai szövetségi ügynökök egyike, hosszas egyeztetés után, egy exkluzív interjú erejéig bemutatja az FBI és a Nemzeti Nyomozó Iroda 25 éve tartó, gyümölcsöző együttműködésének lényegét, annak emlékezetes pillanatait, ahogy saját magyarországi tartózkodásának emlékezetes momentumait is, mielőtt, mandátuma lejártával, hazatérne az Egyesült Államokba.
– Milyen mértékben fedi egymást a televízió elképzelt világában és a valóságban egy FBI-ügynök napi munkája?
– Jobban, mint elsőre gondolnánk. Ahogy a bűnügyi sorozatokban, mozifilmekben is láthatjuk, a bűnözés mára teljesen nemzetközivé vált, különösképpen az összetett bűncselekmények esetében. Erre itt egy jó példa: megeshet, hogy egy nagyon kidolgozott csalással találkozunk, ami egy adott országból ered, de az összes célba vett áldozat más államban él. Ha egy ilyen csalás sikeres, a törvénytelenül megszerzett pénz sok banki rendszeren átfut, míg eljut a bűnözőkig. Ez a helyzet számos olyan kihívás elé állítja a bűnüldöző szerveket, amikhez hasonlókat a filmekben is látunk. Az, hogy egy ilyen összetett nemzetközi bűnhálózatot leleplezzünk, magas szintű problémamegoldó képességet, csapatmunkát és együttműködést követel.
– Hogyan dolgoznak együtt az FBI ügynökei a magyar kollégáikkal?
– Számos bűnüldöző szervezettel dolgozunk együtt a világ szinte minden pontján, de nem minden esetben hozunk létre állandó munkacsoportot. Magyarország kapcsán egyedülálló a helyzet, hiszen, együttműködve a magyar rendőrséggel, azon belül is a Nemzeti Nyomozó Irodával, már 2000-ben létrehoztunk itt egy állandó egységet, így ez az egység számít az FBI legrégebbi európai bűnüldöző egységének. Tartottunk is egy kis, zárt körű ünnepséget, megünnepelve 25 éves fennállását. Ebben az egyedülálló együttműködési keretrendszerben nemcsak arra vagyunk képesek, hogy megosszuk a bűnüldözési információkat, hírszerzési eredményeket egymással, de a régóta fennálló kapcsolatrendszernek hála gyorsan reagáljunk a felbukkanó új kihívásokra is.
– Milyen a csapatban a kapcsolat a magyar és az amerikai bűnüldöző szakemberek között?
– Erős kötelék alakult ki, amit már negyed évszázada ápolunk. Az egység az NNI keretrendszerében működik, így ők az FBI ügynökeinek házigazdái is, amit kiemelkedően magas szinten látnak el. Nagyon jó munkakapcsolatok alakultak ki, és ami emberileg még fontosabb, tartós barátságok is szövődtek itt.
– Miben más Magyarországon dolgozni, mint az Egyesült Államokban?
– Otthon én különleges szövetségi bűnüldöző tisztnek számítok, ehhez kapcsolódó jogokkal és kötelezettségekkel. Így az Egyesült Államokban egy nyomozócsoport tagjaként a saját ügyeimért én felelek, én nyomozok bennük, én hallgatok ki és hajtok végre törvényes letartóztatásokat. Ezzel szemben Magyarországon – az egységhez vezényelt külföldi ügynökként – semmiféle jogi hatásköröm sincs, így minden egyes bűnügyi vagy nyomozati tevékenységet a magyar rendőrségen, azon belül is a Nemzeti Nyomozó Irodán keresztül hajtok végre, teljes összhangban a magyar bűnüldöző szervekkel.
– A filmekben szereplő FBI-ügynökök szinte elválaszthatatlanok az oldalfegyverüktől. Itt is szükség van pisztolyra?
– Amikor a helyzet megkívánja, nálam is van a fegyverem, de ez nem mindennapos eset. Ha a feladat szükségessé teszi, akkor is csak szigorúan a magyar szabályozásoknak megfelelően, a magyar bűnüldöző szervek által ellenőrzött módon viselhetek lőfegyvert.
– Eltávolodva a munkától: hogyan tartja egy FBI-ügynök a kapcsolatot az otthoniakkal ilyen nagy távolságból ilyen hosszú ideig?
– Az, hogy a kiküldetés évei során kapcsolatot tudunk tartani a családtagjainkkal, a technológiai fejlődésnek és a támogató munkakörnyezetnek egyaránt köszönhető. A napi életben rengeteget segítenek az online üzenetek, akár írásban vagy képben. Ezenkívül a családom, ahogy a feleségemé is, minden külön töltött ünnepen küld nekem csomagokat tele apró ajándékokkal vagy olyan amerikai termékekkel, amiket itt nem lehet beszerezni, és bizony hiányoznak. Még meg is látogattak, bár ez mindig hosszas tervezést igényelt, de így együtt csodálhattuk meg a budapesti karácsonyi vásárt, és még a környező országokba is eljutottunk az ünnepi hosszú szabadságolás alatt. Máskor arra is lehetőség adódott, hogy hazautazzam karácsonyra és együtt töltsük az ünnepeket.
– Mi a legszerethetőbb Magyarországban?
– Mindenekelőtt az emberek. A magyarok az első itt töltött napoktól kezdve nagyon érdeklődők, kedvesek és nyitottak voltak. Az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén keresztül szerencsém volt angol–magyar két tannyelvű iskolákban előadásokat tartani, ahol a diákok mindenre kíváncsiak voltak a Szövetségi Nyomozó Iroda kapcsán. Meg is értem, hiszen sokan még amerikaival sem találkoztak, nemhogy egy hús-vér FBI-ügynökkel, ezek a megtisztelő alkalmak mindig feltöltődést jelentettek. Ezek a fiatalok mindig örültek, hogy találkozhatunk, az ő örömüknél pedig csak az enyém volt nagyobb, hogy mesélhettem nekik a szervezetünkről.
– Mi volt a legnagyobb meglepetés az országba érkezve?
– Határozottan az ételek. A magyar szakácsművészet csodálatos. Kellemes meglepetést okozott, hogy nemcsak a hagyományos magyar konyha remek, de a budapesti éttermek választéka is nagyon széles. Kiváló olasz, görög vagy más mediterrán éttermekben jártam például, úgyhogy azt mondanám, hogy a legkellemesebb csalódást az étel jelentette. Nagy kedvencem lett például a somlói galuska, amit otthon is megpróbáltunk elkészíteni, bár elsőre nem sikerült igazán. A gyerekeim, akik szintén ellátogattak Magyarországra, a kultúrát értékelték nagyra, nagyon tetszett nekik a mohácsi busójárás, a farsang is. A legkevésbé kellemes meglepetést a magyar nyelv kihívásai okozták, borzasztóan nehezen tanulható, de csodálatos a hangzása.
– A témánál maradva: mi volt az első magyar szó, amit sikerült megtanulni?
– A legkönnyebben a „szia” ment, az informális köszönésnek angolul is van hasonló formája. Ez után jött a „nem” és az „igen”, amit nagyon hasznos megtanulni az adott ország nyelvén. Ez utóbbit is könnyű volt megjegyezni, mert a magyarok elég sokszor ismételgetik egy beszélgetésen belül, vagy akár egy mondatban, ha valamit hangsúlyozni szeretnének, ami elsőre viccesnek is tűnt.
– Visszatérve a munkához: Milyen módon segítik az FBI ügynökei a magyar hatóságok munkáját?
– A régóta fennálló információcserén kívül három célt igyekszünk elérni: mindenekelőtt – ahol ez hasznos – megpróbálunk kiképzést, képességfejlesztést, felkészítést nyújtani a magyar partnereinknek. Másodsorban a két szervezet azért dolgozik együtt, hogy megosszuk egymással az eltérő munkamódszereket, nyomozási metódusokat, a megszerzett széles körű tapasztalatokat, így továbbfejlesztve mindkét nyomozóiroda szakmai felkészültségét. Végül, de nem utolsósorban, építve a 25 éves együttműködés tapasztalataira együtt dolgozunk azokban a nyomozásokban, amelyekben felfedezhető a közös amerikai–magyar érintettség.
– Hogyan tanulhatnak egymástól a magyar és az amerikai bűnüldöző szervek a mindennapokban?
– A napi közös feladatvégzés kapcsán én a kölcsönös csapatmunka fontosságát emelném ki, melynek során a legapróbb együtt végzett feladatból is tanulhatunk egymástól. Tapasztalataim szerint magyar társaim, akik mind keményen dolgozó, odaadó szakemberek, kiemelkedő aprólékossággal építik fel az ügyeket, amiken dolgoznak. Mindig hasznos tanulási lehetőséget jelent megismerni egy másik rendvédelmi szervezet tervezési mechanizmusát, ami az NNI-nél töltött időmet teljes egészében meghatározta. Az FBI abban lehet a magyar nyomozók segítségére, hogy információkkal vagy technológiai háttérrel segíti a folyamatban lévő nyomozásokat, de ehhez elengedhetetlen a már említett csapatmunka, ami egy közös tanulási élmény is egyben. Az egységnél töltött három évem során ez a csapatmunka folyamatosan finomodott, ezzel támogatva a közös feladatunkat.
– Megismerhetnénk egy olyan emlékezetes ügyet, melynek során a fenti együttműködés volt a siker kulcsa?
– Nagyon nehéz kiválasztani egy ilyet, hiszen az eltelt évek során számos emlékezetes feladatban vehettünk részt együtt, de akad egy, amiről úgy gondolom, mind Magyarország, mind pedig a magyar kultúra számára jelentős hatást ért el. Kicsivel azután, hogy 2022-ben megérkeztem az országba, lehetőségem nyílt egy olyan ügyben közreműködni, melynek során az FBI segítségével hazatérhetett Jásztelek ellopott templomi harangja. Több mint két évtizeddel korábban lopták el, a nyomok pedig egy louisianai régiségbolthoz vezettek. Az FBI műkincslopási egysége, együttműködve az NNI–FBI budapesti egységével, azonosítani tudta az eltűnt harangot, és megszerveztük a műtárgy visszaszállítását is eredeti helyére 2022 októberében. Erre az ügyre mindig szívesen gondolok vissza, hiszen jól bemutatja, milyen képességek rejlenek az egységünkben.
– Mit visz haza egy FBI-ügynök a háromévi magyarországi kiküldetésből?
– Csodás emlékeket. Rengeteg új barátra tettem szert, és még a nehéz magyar nyelvből is ragadt rám valami. Ha a gyerekek otthon rossz fát tesznek a tűzre, magyarul szólok rájuk: „Nem szabad!” Természetesen az itt töltött évek során több, az országhoz kötődő emléktárgy is összegyűlt, amik a családi otthont díszítik, és egész életemben emlékeztetnek majd az egységnél töltött csodálatos és hasznos évekre.
K. D. FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, KR NNI