A tizedik Magyar Kultúra Lovagjától búcsúzunk

Az elmúlt év szeptembere óta tizedszer érkezett a hír lovagtársunk haláláról. Költő, fametsző (A), karnagy, előadóművész, doktor (S), fotóművész, festőművész (SK), kultúraszervező, könyvelő és most Dinnyés József daltulajdonos, a Magyar Kultúra Lovagja.  Tiszteletükre 2021. szeptember 25-én, az Európai Kultúra Napján avatunk emlékoszlopot Aranyosszigeten, a Kultúra Lovagrendje Emlékparkjában. 

Az egykor „kosztkvártélyért” éneklő gitárostól életét vezérlő gondolatával és egy személyes élmény felelevenítésével búcsúzunk.  „Költők között zenész, zenészek között költő vagyok. Népem egyharmada szülőföldjétől megfosztottan, más népek fennhatósága alatt él. Önmagam veszteném el, ha a világízlést képviselném és elfutnék nemzeti hagyományaink elöl.” 

Nick József: Egyszer volt Dinnyés József

1973-ban találkoztam először személyesen Dinnyés Józseffel, 2018-ban találkoztam vele utoljára.

Visszaemlékeztünk arra a 45 évvel korábbi találkozónkra, amikor még 45 kilóval biztos kevesebbek voltunk. Megkérdeztem tőle: Jóska milyen az élet? A gitárja húrjába csapott – Salgótarjánban az Országjáró Diákok Országos Találkozóján –  és a „Furcsa az élet” című dalával válaszolt.

A pápai diákokat nagyon tisztelte, ahogy mi is őt. Egy alkalommal vonaton találkozott velünk, tájfutókkal. Megkérdeztük tőle, hogy hol lép fel legközelebb. A válasz az volt, hogy a Műszaki egyetek „E” épületében. A Bergendy Együttes koncertjének szünetében. – Bevinnél? - jött a kérdésünk. A válasz: Igen. Legyetek a művészbejárónál fél hatkor.

Ebben az időben a „fehér ing és nyakkendő” kötelező volt ilyen rendezvényen. Mi sportolók meg farmerben voltunk. Jóska bevitt bennünket, a rendezők meg elnézték nekünk az öltözetet, mert akkor mi a „Dinnyés barátai” voltunk.

Dalait a tiszta társadalomelemzés jellemezte. A „Karrier” című dala után sok támogatást nem kapott. A társadalomkritikája azt jelzi, hogy ma is tisztán látta a társadalmat. Erről szól „A vadász és a vad” című dala. Miután a Magyar Kultúra Lovagja lett jött számára az állami elismerés is. Az utolsó találkozásunkon büszkén emlegette az elismeréseket. 

Március 15-és ment el. Várta őt már Bergendy, aki nem sokkal korábban távozott.