Boldog tarpai játékosok utaztak haza Dombóvárról - Papp Attila Gál Ricsit kérdezte

Boldog tarpai játékosok utaztak haza Dombóvárról, akik tisztában vannak azzal, hogy nem szabad elbizakodottá válniuk!

A tarpai csapat, nagyszerű eredményt ért el az osztályozó első mérkőzésén Dombóváron, s a több száz kilométeres út alatt, a fáradt, de azért érthetően örömtől sugárzó Gál Ricsi, a Tarpa csapatkapitánya adott telefonos interjút, amelyet ezúton is hálás szívvel köszönünk neki !

P.A.: Ricsikém, az egész csapat fogadja őszinte gratulációnkat, milyen összetevői voltak ennek a szép sikernek ?

G.R.: Nagyon szépen köszönjük a gratulációt az egész csapat nevében, igazából még most kezdjük szép lassan feldolgozni azt, hogy milyen nagyszerű eredményt értünk el Dombóváron. Nagyon elszántan készültünk valamennyien erre a mérkőzésre, egy teljes bajnoki évad kőkemény küzdelmei után, borzasztóan szerettük volna feltenni az „i”-re a pontot. Igazából nem túl sok információ állt rendelkezésünkre az ellenfélről, a Dombóvár egy kicsit amolyan „sötét ló” volt számunkra, a konkrét játékerejét csak megbecsülni tudtuk, de óvatosságra intett bennünket az a szenzációs eredménysor, amelyet Ők is produkáltak a Tolna Vármegyei Bajnokság idei évadában. Feltett szándékunk volt, hogy nekünk a saját játékunkat kell játszanunk, s ha mi fogunk tudni inkább dominálni, akkor lehet esélyünk egy jó eredményre. Hálás köszönet Egyesületünk vezetésének, hogy a Rátgéber Akadémiával meglévő kiváló kapcsolatnak köszönhetően, már előző nap leutazhattunk, s Orfűn, ideális körülmények között hangolódhattunk a mérkőzésre.

P.A.: Mi fogadott Benneteket Dombóváron ?      

G.R.: Végtelenül korrekt fogadtatásban volt részünk hazai részről, nagyon szimpatikus volt az egész ottani fociközeg, egy nagyon kultúrált, rendezett sporttelep a Dombóvári. Ahogy jöttünk volna bemelegíteni, egy óriási zápor zúdult a pályára, s a hazaiak és mi is kíváncsian szemléltük a játékteret, de el kell mondjam, hogy a pálya talaja, szerencsére egyáltalán nem lett mély a kiadós zápor után, egy kifejezetten jó minőségű játéktéren lehetett megrendezni a találkozót. Ráadásul a hőérzet is sokkal, de sokkal elviselhetőbbé vált……. A bemelegítésnél egy egészséges „lámpalázat” éreztem a csapattársaimon, a szakmai stábunk, úgy gondolom megalapozta azt, hogy nem csak taktikailag, de lelkileg is egészségesen hangolódjunk rá a mérkőzésre, ne izguljuk túl magunkat, ami szerintem egy nagyon fontos tényező volt, hiszen egy roppant fiatal csapat a mienk.        

P.A.: S aztán elkezdődött a találkozó Ricsi………..

G.r.: Igen elkezdődött, s ahogy azért arra számíthattunk, bizony keményen ránk jött az első 10 percben az ellenfél, talán a legnagyobb nyomás alatt ekkor játszottunk, de ezt sikerült szerencsésen átvészelnünk. Egyértelművé válhatott valamennyiünk számára, hogy egy egészségesen motívált, technikás játékosok alkotta ellenféllel kell megküzdenünk, akik a legkisebb hibánkra is azonnal le fognak csapni. Azt gondolom az első 10 perc nagy nyomását átvészelve, megnyugodtunk, sokkal kiegyenlítettebbé vált a játék, s egyre jobban meg tudtuk valósítani az általunk tervezett taktikát, a csapatra jellemző játékot.

P.A.: S eljött a huszadik perctől az a 10 perc, ami egészen álomszerűen alakult, s amely 10 perc, talán az osztályváltás szempontjából is sorsdöntő fontosságúnak bizonyulhat !   

G.R.: Igen, ez a 10 perc talán a legmerészebb vágyainkat, terveinket is felülmúlta, ebben a 10 percben szinte minden összejött nekünk, de azért azt hiszem ezért sokat is tettünk, hogy ez így lehessen. Szenzációs 10 percet produkáltunk, s szereztünk három gólt, az első Kuchynskyi, a második Makshaiev, a harmadik pedig az én nevemhez fűződik.

P.A.: Nem csodálkoznék, ha a Gál Ricsis gól fejesgól lett volna…………………….. 

G.R.: Nem tetszik tévedni, valóban fejes gól volt, szöglet után sikerült a hálóba bólintanom, mindamellett teljesen mindegy hogy miként szereztem, az volt a lényeg, hogy ezzel már 3:0 lett a javunkra!

P.A.: A félidő hajrájában sajnos egyéb izgalmak is adódtak…………………. 

G.R.: Valóban, s el kell mondani, hogy mindenki nagyon megijedt, akár a hazai labdarúgók, akár mi, s természetesen a lelátón a szurkolók, ugyanis rosszul lett egy hazai drukker, mentő szállította el Őt, s azt gondolom legyen bármekkora tétje egy focimeccsnek, de az emberélet fontossága, minden körülmények között, mindent felül ír, s igazából akkor nyugodtunk meg valamennyien, amikor eljutott hozzánk annak a híre, hogy a kedves hazai szurkoló túl van a nehezén, és jobban érzi magát !  Több mint 5 percet állt egyébként ekkor a játék……….

P.A.: Mit kért tőletek a szünetben a szakmai stáb ?

G.R.: Gratuláltak az első félidei teljesítményünkhöz, elmondták, hogy egy rendkívül kedvező eredmény van a birtokunkban, amit okos, türelmes játékkal meg kell őriznünk, s ha mód van rá akár növelni is lehetne, s maximális koncentrációt, figyelmet kértek tőlünk. Természetesen egyénre szabottan is voltak instrukciók…….

P.A.: Milyen volt a második félidő ?

G.R.: Úgy érzem inkább a mi akaratunk, a mi célkitűzésünk teljesült, hiszen ha nem is sikerült újabb találatot szereznünk, de egy remek játékerőt képviselő ellenféllel szemben, egy roppant értékes eredményt, egy három gólos sikert tudtunk elérni, ami kifejezetten bíztató a mi szempontunkból a visszavágó előtt !  Nagyon sokat kellett ezért tennünk a második félidőben is, hiszen az ellenfelünk is az utolsó percig küzdött azért, hogy gólt, gólokat szerezzen, amit taktikus védekezéssel sikerült megakadályoznunk. 

P.A.: S azért ott van még egy megvívandó visszavágó !

G.R.: Ott bizony, s ez a Dombóvár, biztosak lehetünk abban, hogy egy pillanatra sem fogja feladni. Egyet megígérhetek ! Egy pillanatra sem fogunk elbizakodottá válni, ezt nem is tehetjük meg, tisztában vagyunk azzal, hogy a fociban soha nem lehet biztosra menni ! Küzdelmes, jó kis meccsre van kilátás, s reméljük, hogy nagyon sok szurkoló előtt, egy közös sikert ünnepelhetünk majd meg a visszavágó lefújásának a pillanatában ! Természetesen a három gólos előny, egy olyan alapot jelent számunkra, amire azért építhetünk a Tarpai meccsen, s ezt mi magunk értük el, s nagyon nem szeretnénk ha „kiénekelnék a sajtot a szánkból”, úgyhogy mindenkit megnyugtatok azzal kapcsolatban, egy motívált, csupaszív csapatot láthatnak a szurkolók a visszavágón is !

P.A.: Ki hívott először a meccs után ?

G.R.: Attila bácsi előtt a kisfiam, és a kedves feleségem, valamint a szüleim gratuláltak, akiknek óriási boldogságot jelentett a sikerünk !

P.A: Van e még valami amit szeretnél velünk megosztani ?

G.R.: Igen van, mindenekelőtt az, hogy hálás köszönetünk a szurkolóinknak, hogy egész évben mellettünk álltak az idei bajnokságban is, s még ilyen távolságra is elkísértek bennünket, ez nagyon jól esett ! Csodálatos Hölgyek és Urak Ők, nélkülük nem érhettünk volna el ilyen sikereket ebben a szezonban sem ! S tiszta szívünkből köszönünk mindent Szécsi Szabolcs Polgármester Úrnak, Egyesületünk vezetőségének,  Sándor Pista Bácsinak és Csank János Bácsinak minden instrukciójukért, köszönet a nagyszerű szakmai stábunknak, s mindenkinek, aki a munkájával segítette a csapatot, akik mellettünk tevékenykedtek, s akiknek köszönhetően, nekünk mindig csak a játékra kellett koncentrálnunk. Köszönet a hozzátartozóinknak is ! S hűséges ebünknek, TOLIK-nak is köszönjük, hogy ennyire szeret minket ! Várunk Mindenkit 2025. június 15.-én, tegyük fel együtt az „i”-re a pontot ! S engedjék meg, hogy hálás szívvel megköszönjük azt is, hogy egész Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyéből ennyi bíztatást szimpátiát kaptunk az elmúlt napokban, mindent meg fogunk azért tenni, hogy a visszavágón, s ha sikerül az osztályváltás, akkor az NB. III.-ban is, méltó módon képviselhessük Tarpa Nagyközség mellett, egész Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyét !

P.A.: Köszönöm az interjút Ricsi !         

Papp Attila /PAPSI/