Kultúra

A Fehérgyarmati Általános Művelődési Központ és Könyvtár is bekapcsolódik a Kultúrházak éjjel-nappal országos rendezvénysorozatba.

Népi kézműves alkotóházak, nyitott műhelyek és műhelygalériák jelentkezését várják a szervezők az április 5. és 13. között tartandó Népi Kézműves Alkotóházak és Műhelygalériák Országos Hétvégéjére.

Tar Béla, a Szatmár-Beregi Népművészeti és Kézműves Egyesület tagjának alkotása

Szabó László zenetanár, népművelő, igazgató több évtizedes, a magyar zenekultúra szolgálatában végzett példaértékű munkája elismeréseként MECÉNÁS kategóriában KÓTA-DÍJ kitüntetésben részesült.

1989 óta ünnepeljük meg január 22-én a Magyar Kultúra Napját. Annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként, és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.

Amikor Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én pontot tett a Hymnus, a’ Magyar nép’ zivataros századaiból letisztázott kéziratának végére Szatmárcsekén, valószínűleg nem sejtette, hogy verse néhány évtized múlva minden nagy ünnepen, jeles eseményen elhangzik majd. A Himnusz kiadása öt évig váratott magára.

A 1844-ben írtak ki pályázatot a Himnusz megzenésítésére,  amelyre Erkel Ferenc is benyújtotta pályaművét. Pedig, Gárdonyi Géza anekdotikus novellájának, az Apróságok Erkel életéből második részének tanúsága szerint nem is volt szándékában. Egy zeneszerző ismerőse zárta össze egy zongorával, hogy megszülessen a mű.

Gárdonyi szerint az idős Erkel így emlékezett az alkotói folyamatra:

„Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok.
És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe.
És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok.
Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz, úgy amint ma ismeri.”

A Himnusz, megzenésített formájában annyira részévé vált életünknek, hogy eszünkbe sem jutna, hogy ez az egyetlen állami himnusz a világon, amely „magától” vált azzá, hiszen semmilyen törvény, uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tette kötelezővé egészen a rendszerváltásig.

Szeifried Zoltán festő-grafikus, a Magyar Kultúra Lovagja "Fejedelmi élet nyomában...." című kiállításának megnyitója 2020. január 20-án 16.30 órától lesz a vásárosnaményi Művelődési Központ kiállítótermében.

A kiállítást megnyitja Marczinkó István, a Kisvárdai Béres József TIT Egyesület igazgatója.

A rendezvényt színesíti Dani Attila tárogatóművész, a Vásárosnaményi Férfikar és a Vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium néptáncosainak műsora.

A művész gondolatai:
II. Rákóczi Ferenc személye, élete, hazaszeretete megkérdőjelezhetetlenül egyedülálló!
Olyan alapszínfoltja a magyar történelmi palettának, aki meghatározó és viszonyítási alapot adó, minden más színnek.
Egy ember, aki életét, vagyonát, családi boldogságát, mindent, ami fontos, feláldozta a szabadság, a HAZA jövője oltárán, példaértékű kell, hogy legyen minden, ma élő magyar ember számára. Egy ember, aki Mikes Kelemen szavaival élve: ”A bujdosásban is bujdosó volt…” Egy Fejedelem, kire megválasztásának 315 éve után is büszkék lehetünk, hogy közöttünk élt!
Ez a grafikai sorozat szerényen, dióhéjban próbálja bemutatni azt a hihetetlenül gazdag életutat, sok szereplővel és helyszínnel, amely osztályrésze volt a Nagyságos Fejedelemnek!
(Szeifried Zoltán)

A hagyományos szatmárcsekei ünnepség és díjátadó mellett a hét végén és a jövő hét elején Nyíregyházán, Nyírbátorban, Kisvárdán és Vásárosnaményban is megemlékeznek a magyar kultúra napjáról Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

A hagyományőrző néptánccsoport 1996 januárjában jött létre, helyben főleg a fiatalságot célozzák meg, mivel az utánpótlásnak nagy szerepe van a nemzeti értékek megőrzésében.

Nagyecsed kiemelkedő jelentőségű "táncos település", ahol a magyar verbunkot, a lassú és friss csárdást, a cigány szólót, botolót és cigányos csárdást napjainkban is együtt táncolják fiatalok és idősek, magyarok és cigányok.

A csoport tagjai nem hivatásos táncosok, hanem lelkes hagyományőrzők, akik a táncot elődeiktől és egymástól tanulják. Ezt a tudást igyekeznek átadni a 2007-ben megalakult utánpótlás csoportnak is.

Nagyecseden felismerték, fontos az utánpótlás nevelésének elkezdése ahhoz, hogy tovább működjön a Rákóczi Gusztáv Hagyományőrző Együttes. Táncpedagógusok bevonásával ez is megvalósult. A 3-5 évesek a Toporgók és a Lápi lurkók csoportban kezdik a tánctanulást, a 6-10 évesek pedig a református iskolában folytatják. 2017-ben vette fel őket az UNESCO a szellemi kulturális örökség jegyzékébe.

Nagyecseden kívül nincs olyan település, ahol együtt táncol 6 fő Népművészet Mestere és 6 fő Népművészet Ifjú Mestere.

forrás: tudositok.hu

A nyíregyházi BessenyeiGyörgy Tanárképző Főiskola egykori tanszékvezetője elévülhetetlen érdemeket szerzett Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kóruséletének fellendítésben.

Magyarországhoz visszatért Kárpátalja 1938-1944 vándorkiállítás érkezik Vásárosnaményba.

Az Emberi Erőforrás Minisztériuma, a Hagyományok Háza és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége a XVII. Országos Népművészeti Kiállításon való részvételre pályázatot hirdet a tárgyalkotó népművészet, népi kismesterségek következő ágaiban:

illusztráció!