Gelénesi gyermekként, 12 évesen éltem át ezt a meghatározó élményt. Szüleink a gátszakadás előtt két nappal úgy döntöttek, hogy jobb, ha korábban elküldenek engem és a húgom Vásárosnaményba, édesapám testvéréhez. Ők otthon maradtak az utolsó pillanatig.
A fotó illusztráció/tarpa.eu
A szorgalmas beregi emberek vigasza eddig is az erdőkkel, ligetekkel, patakokkal, legelőkkel tarkított táj volt. Ahol kora tavasztól késő őszig mindenütt madárdal zengett. Tehették is, mert ugyan szegényes, de háborítatlan békesség uralta a vidéket.
2001 márciusában vámosként dolgoztam Tiszabecsen. Mivel a magyar és az ukrán határátkelőhelyek között már hömpölygött a víz, így az átkelőt lezárták, forgalom nem volt.
Szépen egyenletesen zakatol a síneken a vonat. Az ablaknál könyökölök csendben figyelem a tovatűnő tájat. Egy nagy kender tábla mellett robog el a szerelvényünk. De régen láttam így egy darabban kendert! S ahogy nézem, megelevenedik előttem a kender élete, egészen a magtól, a vászonig megtett útja.
A kendermagtól a vászonig - bemutató sátor Beregdarócon. Fotó: Pusztai Sándor
- ezen költői gondolatok jutnak eszembe, ha bármikor haza, a Beregi-Tiszahátra, Vámosatyába, a szülőfalumba indulok.
%20(Medium).jpg)
A Bittner család 1948-ban
Megsárgult fénykép, kedves arcok, a nagyszüleim. Idősek voltak mikor elmentek, 82- 87 évesek. Szép kor, bár sok küzdelem és siker váltották egymást a lassú éveken át.
Idén lesz tíz éve, hogy Gulács története cím könyvem megjelent. Ezidáig nem beszéltem a keletkezésének történetéről, úgy gondoltam egy évtized elteltével már lehet.
Talán még a Tisza szabályzása előtti időkben itt maradt holtág, tocsogó kiszáradt helyén alakult ki ez az erdő. Szeretheti az adottságokat, víz, lapály, mert itt a kanyarban az áradáskor víz van, marad is bőven a gyarapodáshoz. A természet az okos gazda, él is vele. Akkora fák vannak benne, hogy csak az eget látni. A nap is csak akkor süt be, ha a szél jó, vagy rossz kedvében félre hajtogatja a fák lombját.
Fotó/illusztráció: Bogdán Vince teknőfaragót ábrázolja
Ma egy hónapja, hogy Mercy Miki elhunyt. Özvegye gyásza nem múlt el, hiszen a mindennapokban sokszor kell most már egyedül helytállnia.
Abban a korban egy disznóölés igazi családi ünnepnek számított. Mamáméknál jöttünk össze a legtöbben erre az alkalomra. Részt vettek a gyerekeik családostól, 5 gyermekük az övéikkel. 7 szép unoka. Mamámékkal egy híján húszan voltunk. Nagyon szerettünk ott lenni. Mamám szépen összetartotta a nagy családját.
Fotó:illusztráció/netfolk.blog.hu "Fotó sajnos nem készült. Abban az időben senki nem készíttetett fényképet erről az eseményről Nyírbogáton."
