Olvasói történetek

Most lenne az 50. ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓNK. Nagyon szétszórt bennünket az élet... 1963-ban kezdtük a gimnáziumot VÁSÁROSNAMÉNYBAN.

Az 1919-es román megszállás, majd az azt követő Trianoni-békediktátum okozta nemzeti traumában Mátészalka tisztességesen helytállt. Szerencsére nem osztozott a korábbi Szatmár vármegye többségének tragikus sorsában, melyet az önkény elcsatolt az országtól.

Tegnap olvastam a Három Határ Híreiben, hogy egy háztartási gépszerelőt fogva tartottak, egy korábban elvégzett munkadíj vissza fizetését követelték tőle. Hogy mik vannak gondoltam magamban! aztán ennek kapcsán eszembe jutott az esetem a kéményseprővel...

"Történt ugyanis, hogy a nyitrai táborban 1708. május 27-én Esze Tamás és Czelder Orbán csapatai között a pünkösdi istentisztelet után verekedés tört ki.

A század eleji tanyavilágban nem sok lehetőség volt szórakozásra. A nyár eltelt munkával, de télen csak szomszédolással tölthették az időt. Az volt a jó ha dohányt is termeltek, mert annak meg télen van szezonja.

Egy buszos utazás részletei kerültek fel a youtube-ra, amelyre Gulyás András hívta fel a figyelmünket.

   Az is meglátta őket, de lefordult a domb alá nagyot csörgetve a korbácsával, hogy Boris észrevegye.

 - Ezt még meg kell, beszéljem a feleségemmel, holnap megmondom a választ a nagyságos úrnak! - azzal elköszönt és szinte vonszolta magát nagy keservében hazafelé.

  Az anyja átölelte lányát, mint aki nagy út előtt búcsúzik, sírva szorította magához és csak annyit mondott: