Örömmel tájékoztatom a szatmári és beregi családokat, hogy a térségünkben egyre inkább teret hódít több kézműves és népművészeti irányzat: hímzés, gobelin varrás, kovácsolás, fafaragás, bőrdíszművesség, fazekasság, foltvarrás, néptánc csoportok, különféle kórusok.
A Nemzeti Színház a saját históriáját feldolgozó színháztörténeti vetélkedőt hirdetett 10-11. osztályos középiskolások számára. A megmérettetésre kevés híján százhúsz (!) csapat jelentkezett az anyaországból, sőt a határon túli magyar középiskolák is képviseltették magukat.
A kezembe akadt egy régi fotó, amely 1975. május 1-én készült Tiszaadonyban. Egy SIMSON SCHWALBE motorkerékpár mellett áll egy fiatalember, a későbbi férjem. A Munka Ünnepe volt, Majális a tiszaadonyi rév-ház mellett, a Tisza-parton.
Tegnap kaptam egy telefon, egy hadaró, kissé monoton hangú férfi hívott.
Minden év február 10-e családomban kettős ünnep. Ez volt a születésnapja nagyon korán, 40 éves korában elhunyt szeretett Sógoromnak, Pável Gyulának. A másik ünnep már családom másik ágához kapcsolódik. Ezen a napon van drága ANYÓSOM, ELVIRA mama névnapja. Ritka szeretet kötött össze bennünket. ANYÓS és MENYE között, ez a szeretet biztos, hogy nagyon ritka.
Sohasem gondoltam volna, hogy az életem Barabás közelében élhetem le. Tiszaadonyról gyakorlatilag, 18 éves koromig nem sok ismeretem volt...
Tegnap Barabás és Tiszaadony között autóztunk hazafelé. Az úton van egy 3 km-es egyenes szakasz. Ennek az útnak a végén 40 évvel ezelőtt a Simsonommal - mindig lépésben haladtam.
Május 21-én a Nemzeti Színházban tartották a 371 csillag című gálaműsort. Az 1944. május 16-án történt eseményeknek méltó emléket állítottak a szervezők.
Egyik barátomtól kaptam a fotót, amelyet Magyarországon kapott lencse (telefon) végre.
"Ez a gólya több ezer kilométert repült átszelve tengereket, dacolva viharokkal esővel. Minden évben visszatért Jászapátira mert úgy gondolta itt van a hazája." - írta meg Mihályi István a Jászapáti facebook csoportban.
