Munkácsy: Krisztus trilógia

Mikor Fehérgyarmatra szüleimhez utaztam, gyakran megálltam Debrecenben, hogy néhány percig gyönyörködjek a Déri múzeumban kiállított Munkácsy Mihály: Krisztus trilógiájában. Közben tanulmányoztam a Munkácsy által alkalmazott stílus irányzatot. A realizmus elvetette a vallási, mitológiai és az allegorikus témákat. A stílus célja az volt, hogy rávilágítson a munkásokat, és a parasztokat sújtó szociális igazságtalanságokra.

Munkácsy korai festői korszakában gyümölcsöztette leginkább a realizmus művészetéből tanultakat. Később más utakon járt. Nála a realizmus romantikus és irodalmias elemekkel telítődött, mert Magyarországon a nemzeti és társadalmi mozgalmak így a romantika is később jelentkezett, mint Nyugat-Európában, ezért a romantika keveredett a realizmussal. 1866-ban festette az önállósulás első fontos emlékét, az Ásító inast. E kép gazdag lélekrajzával, világítási kontrasztjaival már jelezte fejlődése irányát. Talán kevesen tudják, hogy az eredeti „Ásító inas” kép a Szolnoki Galériában látható. A Nemzeti Galériában kiállított fejtanulmánya majdnem akkora, mint a Szolnokon látható alkotás. 1869-ben készült el első világhírt hozó műve, a „Siralomház”, amelyben a magyar szabadságharc utáni betyárvilágból választotta témáját.

Párizsi tartózkodása és az özvegy Cécile Papier de Marches bárónéval kötött házassága biztosította az anyagi hátteret számára, de tárgyválasztását is más irányba terelte. Elfordult a kritikai realizmustól, elvetette a vallási témákat is. Munkácsy betegsége előre haladtával [az örökké kiújuló szifilisz megtámadta Munkácsy idegrendszerét is] visszatért a vallási témákhoz. Az ekkor festett nagyméretű művei közé tartoznak a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota. A Krisztus Pilátus előtt, a diadalmas Krisztust mutatja be, aki sugárzó, fényes fehérségével áll a középpontban és néma nyugalmával győzi le acsarkodó ellenségeit, és a tétovázó római helytartót.

A Golgota nehezebb feladatot jelentett Munkácsinak, mint az első és a harmadik festmény. Azok cselekménye zárt térben játszódik, ezé a szabadban, a Koponyák hegyén. Ott az adott szűk tér segített összefogni az alkotást, itt a hatalmas természeti kép szinte elnyeli a két csoportot. Az egyik csoport Krisztusé és a siratóké, a másik a szemlélődők és eltávozók csoportja.

Munkácsy Mihály életművében kétségkívül a Krisztus-trilógia jelenti az egyik csúcspontot, még akkor is, ha a három mű együttes kiállítására csupán Munkácsy halála után majd száz évvel került sor.

Munkácsy a Krisztus Pilátus előtt megfestésekor nem trilógiában gondolkodott, sőt a Golgota után sem gondolt erre. Betegsége miatt gondolt a trilógia harmadik darabjának megfestésére. A harmadik képként Munkácsy egy Feltámadás-kompozíciót tervezett, de 1895-re alkotó ereje már nagyon meggyengült, így csak egy vázlat maradt a nagy tervből.

A betegséggel küzdő művész végül a trilógia harmadik darabját készítette el, az Ecce Homo-t, ami utolsó alkotása lett. A művet 1914-ben Déri Frigyes műgyűjtő, földbirtokos és vállalkozó vásárolta meg, aki 1930-ban az általa alapított debreceni Déri Múzeumnak ajándékozta a művet.

Az Ecce Homo Krisztus arcában a szenvedő, nagybeteg Munkácsy belső önarcképét lehet látni. Pilátus e szavakkal mutatja be őt a népének: Íme, az ember! (Ecce Homo).