A berkeszi templom műemléktárgyairól a XIX. század elején felvett jegyzőkönyvekből olvashatunk, amelyet Entz Géza és Dercsényi Dezső gyűjtött és összesített. A padok klasszicizáló stílusban készültek.
kép: Díszes kehely XVII. századból (Debreceni Református Kollégium Múzeumának felvétele.)
Ismét eljött az évnek az a szakasza, amikor a naptár szerint meg kellene állnunk. Amikor a városi fények és a feldíszített otthonok elvileg a békét hirdetik. De nehéz békéről beszélni egy olyan közegben, ahol az év többi háromszázhatvan napját az acsarkodás, a szándékos félreértés és a könyörtelen megosztottság uralja.
Fotó: Nicole Michalou: pexels.com
A gyerekek a szobában szöszmörögtek: játszottak, néha viaskodtak, elcsöndesedtek….én csak ültem az ágy tetején, hátamat a falvédőhöz toltam, és stoppoltam a zoknit. Elrévedtem közben, észre sem vettem, hogy Poszi előttem áll.
A fotón Édesanyám karácsonyi angyalka dísze van, ami végig kísérte Anyukám életét, talán az egyetlen gyermekkori dolog volt neki, ami átvészelte a háborút. Minden karácsonyfánkon rajta van a halála óta is. Ez az angyalka nagyjából száz éves lehet.
Mint minden gyerek, kicsi korunkban Nemesborzován mi is nagyon vártuk a Mikulást és a Jézuskát. Azt nem nagyon fogtuk fel, hogy kit miért kell nagyon várni, de az biztos, hogy a Mikulás is és a Jézuska is hozott ajándékot.
1924 decemberében időzött első alkalommal Móricz Nyíregyházán. Kicsit maga is meglepődve írt erről az első találkozásról: „Furcsa, hogy most vagyok először gyermekkorom fővárosában, Nyíregyházán.”
Személyesen is találkoztam Ratkó Józseffel, amikor a 70-es évek legelején a fehérgyarmati Gimnáziumban író-olvasó találkozón vett részt. Akkor vásároltam meg és dedikáltattam is vele a „Fegyvertelenül” című kis kötetét. Azóta gyakran elővettem ezt a könyvet, hogy újra olvassam a verseit.
A presbiteri jelentések átolvasása közben a templombelsőre találtam utalást: 1833 októberében, gr. Vay Ábrahám [1] készíttetett egy üvegablakos és záras széket magának és a családjának. Ezzel egy időben a templombelső elrendezését megváltoztatta a maga költségén.
Sokáig nálam is félreértés és tájékozatlanság volt Váci Mihály életműve körül. A félreértés magyarázata a Váciról még életében rajzolt hivatalos kép volt, amit sikerült az emberek nagytöbbségével, így velem is elhitetni. Aztán nemrég olvastam bele Váci Mihály: „Lobogó Jegenyék” című kötetébe, ami tartalmazta 1956-os ismeretlen naplóját is.
Általános, vagy középiskolás lehettem, amikor édesanyámmal Nyíregyházán jártunk. A Jósa András múzeum akkor még pártszékház volt, de az édesanyám által mesélt nyíregyházi történetre a mai napig emlékszem.
Ez év október végén kaptam egy újságcikket egyik szabolcsi barátomtól, egy kis érdekességet a hős "felszabadítókról", ami az 1985-ös Kelet Magyarországban jelent meg. Ez késztetett arra, hogy jobban utána nézzek a történetnek.
