Olvasói történetek

Az idei Zoárd napi Sokadalom program sorozat keretében 2019. Június 15.-én   20:00 kezdettel koncertet ad a Kowalsky meg a Vega zenekar. 

Az én időmben még szabad volt, és nagyon vártuk a locsolkodókat. Megtiszteltetés volt ha a lányos házat minél több fiú látogatta meg, ha a lányokat asszonyokat minél többen locsolták meg.

©Kuklis István

• március 21, 2019
• Írta: Agócs András
• Kategória: Olvasói történetek
• Találatok: 7230

Kegyetlen hideg tél volt. A természet téli ruhájába öltözött.  Nagy pelyhekben hullott a hó, a puha lágy takaró. A szállingózó hópelyheknek szinte varázserejük volt. Eltompították a világ zaját   és valamilyen oknál fogva  békességgel töltötték el a szíveket.  A millió és millió kis jégkristályok  zúzmarává változva  ezüstösen csillogtak, villogtak  a fákon, bokrokon.  Hófehér nyugalom ereszkedett a tájra.  A világra csend és békesség borult. 

40 éves a Város! Ennek a mondatnak hallatán belső bizsergést észlelek énjeimben. De miért is? Eszembe jutnak azok a polgárok, volt vagy jelenlegi település lakók, akik áldozatos munkássága is hozzásegítette szülőhelyünket városunk létéig!

Elöször is óriási köszönet jár a múltban és jelenben dolgozó vezetőknek akik nélkül ez nem valósulhatott volna meg...a Városszületés! Köszönjük szépen! De most nem róluk hanem a névtelen hősökre szeretnék idehaza csendben megemlékezni!

Rájuk, akiknek nevük nem szerepelnek könyvekben, névtáblákon, okleveleken. De léteztek, akartak és tettek hogy a mai napokban Vásárosnamény Városa ünnepelheti negyven éves születésnapját.

Ma 70 éve---1949. február 13-án  Barabásban  a Rákóczi út 13. szám alatt ,13 órakor--a Kisvégnek nevezett falu végen egy kis házikóban megszülettem. Köszönöm Édesapámnak, aki előtte egy évvel érkezett haza a hadifogság poklából, és köszönöm Édesanyámnak, aki mert vállalni engem a szegénységben.

Jakab Mátét a fődig verték a rekvirálók, de akkor sem adta bé a derekát. Hajolj meg kutya! -ordibálták a tehénólban, ahun az egy szem borjúját tették vivőkötélre,- de az, a szarban térdepelve sem tette.

Azt mondják rossz világ van. Még soha nem éltünk ilyen nehezen. Véletlenül betévedtem a városba, ahová szép emlékek kötöttek, a szocreál hetvenes éviből. Nem ösmerem ki magam.

Tegnap estére és ma reggelre akkora hó esett, hogy csak na. Mit is tehetne ilyenkor egy vadász ember? Lapátol, és pihentetés képen pedig kimegy a határba. Mi is így jártunk Liba Endre barátommal tegnap estére. 

,,Régen a tolvajoknak levágták a kezét mondta édesanyám, de még az én időmben is nagyon megbüntették aki lopott...parazsat tettek a tenyerébe.."