Miért választottam ezt a témát? Barabás községben születtem 1949-ben. Egész eddigi életemet a határ közelében töltöttem. Gyermekkorom csodái közé tartozott a Barabási-hegy, amelynek szépségével ma sem tudok betelni.
1972-ben írtam szakdolgozatomat a Nyíregyházi Főiskolán: A VÁSÁROSNAMÉNYI JÁRÁS IRODALMI EMLÉKEI címmel. A kutató munkám során sok KINCSRE találtam! Ilyen volt K. SÜTŐ JÚLIA is számomra!
Az Óvári család a másik közvetlen szomszédunk volt gyerekkoromban. Ismertem még a legidősebb ÓVÁRI SÁNDOR bácsit, vagy ahogyan mi ismertük, Óvári Atyót. Feleségére, Borca nénire is visszaemlékszem. Fiúk, ifjú Óvári Sándor, akkor már házas volt, KÓSA ANNA nénit vette feleségül.
Mint már említettem két fiú gyermekem van. Na és ahogy az lenni szokott a fiúknál, kicsi korukban én voltam az első akit feleségül kértek.
A fotón nem a szerző látható, csak illusztráció!
...négyőnk közül engem szeretett a legjobban. Hogy honnan tudom? Mindig ezt mondta, bár érezni különösebben nem éreztem, velem se volt kegyesebb mint a testvéreimmel.
A családunk úgy döntött, hogy "bezárkózunk", amennyire lehet. A gyermekeinkkel, unokáinkkal telefon, internet segítségével állandó a kapcsolat. Mindketten idősek, betegek vagyunk. Jobb az elővigyázatosság.
Ülök az ablak mellett a konyhában, gyönyörködök a hóesésben.
Az emberek lázasan készülődnek az ünnepre, a nagytakarításon már túl vannak, ünnepi díszbe öltöztetik az otthonaikat, előszedik a legdrágább legféltettebb étkészleteiket, össze írják a várható vendégnévsort, (szülő, gyermek, testvér, rokon, barát) az ünnepi menükhöz (étel- ital) a bevásárló listát, esetleg az ajándékoknak szánt ötleteiket is, és elindul az őrület.
A vén Bogácsi elsőrendű kint élő halász és alkalmi rapsic volt. Mivel alkalom adódott bőven, gyakran tévedt át a törvény szerinti tilosba.
Belépett a kapun, két fegyveres kíséretével a végrehajtó. Az idős ember elébe indult, hogy üdvözölje. „Csak hízelgés nélkül paraszt. Hol a beszolgáltatandó gabona?” tette fel a kérdést a végrehajtó durva rideg barátságtalan hangon...
