Az égen mind ott voltak a csillagok, és a Hold vastagon szórta sugarát. A távolból egy tanyai kutya ugatása hallatszott. Talán egy rókát ugatott aki megkörnyékezte a tyúk ólat. Időnként egy bagoly huhogással, csatlakozott távoli hangjához.
A fotók illusztrációk!
1970 - 1973 közötti időszak életem legszebb, legfelhőtlenebb időszaka volt. A Nyírség fővárosában Nyíregyházán a Sóstói – erdő szomszédságában az akkor vadonatúj tanárképző főiskola egybe építve kollégiummal, ennek az építészeti csodának és környezetnek a lakója lehettem.
"Történt ugyanis, hogy a nyitrai táborban 1708. május 27-én Esze Tamás és Czelder Orbán csapatai között a pünkösdi istentisztelet után verekedés tört ki.
Az idei Zoárd napi Sokadalom program sorozat keretében 2019. Június 15.-én 20:00 kezdettel koncertet ad a Kowalsky meg a Vega zenekar.
Az én időmben még szabad volt, és nagyon vártuk a locsolkodókat. Megtiszteltetés volt ha a lányos házat minél több fiú látogatta meg, ha a lányokat asszonyokat minél többen locsolták meg.
©Kuklis István
Volt valaha, majdnem mind a mesében szokott lenni, Ó Becsén egy aprócska termetű lógós bajuszú bácsi. Néki volt egy óriás hordója, nagy csapra ütve az egyik végében.
Kegyetlen hideg tél volt. A természet téli ruhájába öltözött. Nagy pelyhekben hullott a hó, a puha lágy takaró. A szállingózó hópelyheknek szinte varázserejük volt. Eltompították a világ zaját és valamilyen oknál fogva békességgel töltötték el a szíveket. A millió és millió kis jégkristályok zúzmarává változva ezüstösen csillogtak, villogtak a fákon, bokrokon. Hófehér nyugalom ereszkedett a tájra. A világra csend és békesség borult.
40 éves a Város! Ennek a mondatnak hallatán belső bizsergést észlelek énjeimben. De miért is? Eszembe jutnak azok a polgárok, volt vagy jelenlegi település lakók, akik áldozatos munkássága is hozzásegítette szülőhelyünket városunk létéig!
Elöször is óriási köszönet jár a múltban és jelenben dolgozó vezetőknek akik nélkül ez nem valósulhatott volna meg...a Városszületés! Köszönjük szépen! De most nem róluk hanem a névtelen hősökre szeretnék idehaza csendben megemlékezni!
Rájuk, akiknek nevük nem szerepelnek könyvekben, névtáblákon, okleveleken. De léteztek, akartak és tettek hogy a mai napokban Vásárosnamény Városa ünnepelheti negyven éves születésnapját.
Ma 70 éve---1949. február 13-án Barabásban a Rákóczi út 13. szám alatt ,13 órakor--a Kisvégnek nevezett falu végen egy kis házikóban megszülettem. Köszönöm Édesapámnak, aki előtte egy évvel érkezett haza a hadifogság poklából, és köszönöm Édesanyámnak, aki mert vállalni engem a szegénységben.
Jakab Mátét a fődig verték a rekvirálók, de akkor sem adta bé a derekát. Hajolj meg kutya! -ordibálták a tehénólban, ahun az egy szem borjúját tették vivőkötélre,- de az, a szarban térdepelve sem tette.
