Ahogyan a költő is fogalmaz, sok arca van a naplementének: magával ragadó, gyönyörű, titokzatos és fenséges. Azt mondják, olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget.
Na most majdnem összemarakodtam apával...
Egy jó ideje már, van annak két hónapja is, hogy nem tetszik a hirtelen könnyekig rátörő köhögése. Nem az a köhököhö, hanem az a mélyről jövő rekedt kaparó krákogó sípolós nyavalya ami igen csak megkínlasztja főleg reggel mikor rágyújt, na meg ha siet vagy nehezet emel.
Amikor megírtam a régi disznóölések emlékét, olyan sok ember olvasta, hogy gondoltam, folytatom. Sokszor történt olyan eset ezen a neves napon, hogy nem árt, ha "erre" is emlékszünk!
Gyermekkoromban, az 1950-es években a tél, még tél volt. Csikorgott talpunk alatt a hó, arcunkat pirosra csípte a hideg.
Egy fiatal nő várakozott egy nagy repülőtér várójában gépe indulására. Mivel úgy alakult, hogy hosszú órákon át kell várnia, úgy döntött vesz egy könyvet olvasni és egy csomag süteményt is vett.
Ha visszapergethetném az IDŐT, a régi , gyermekkori KARÁCSONYOK hangulatát szeretném újra érezni. Azt a VÁRAKOZÁST, amely akkor, 60 évvel ezelőtt éreztem.
2016. december 11-én hajnalban megszületett 3. unokánk: ifj. PÉTER LEVENTE. A Karácsonyi Advent 3. gyertyagyújtásakor úgy gondolta, Ő eddig várakozott, és most már vágyik a fényre. Ha valamikor a kis unokánk elolvassa a Nagyi örömteli írását, hadd tudja meg születésének a részleteit!
Volt egyszer egy egyszerű falusi kislány. Sovány volt, szeplős, kis csúnyácska, félszeg, zárkózott természetű. Társai sokszor csúfolták, mert mindig elpirult. Szerepelni soha nem szertett. Osztályelső, kitűnő tanuló volt, ha szakfelügyelő érkezett az órára, mindig ő felelt.
Brüsszel, 2016.december 5-7. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Fidelitas elnökök, tagok látogattak Brüsszelbe, melyre Bocskor Andrea, európai parlamenti képviselő (Fidesz-KDNP) hívta meg a csoportot, és tölthetett el három napot. A tanulmányi kiránduláson 12 fő vett részt, köztük Böröcz László, a Fidelitas országos elnöke is.
A Szamos, Kraszna és Tisza ölelésében fekvő Olcsva számomra nagyon kedves, hiszen a szülőfalum. Itt töltöttem gyermekéveimet, ifjúságom nagy részét.
