Szent László király (1077-1095) hermája

Magyarországnak három kiemelkedő nemzeti ereklyéje van, a Szent Korona, a Szent Jobb, valamint a harmadik, Szent László hermája, amelyet Győrött, a Rába és a Duna összefolyásánál fekvő hordalékkúpon, a Káptalandombon álló Nagyboldogasszony-székesegyházban őriznek.

Győr az egyetlen város Magyarországon, ahol mindhárom ereklye megfordult. Magyarországnak három kiemelkedő nemzeti ereklyéje van, a Szent Korona, a Szent Jobb, valamint a harmadik, Szent László hermája, amelyet Győrött, a Rába és a Duna összefolyásánál fekvő hordalékkúpon, a Káptalandombon álló Nagyboldogasszony-székesegyházban őriznek.

2012-ben megvizsgálták az ereklyetartó tartalmát. A koponya egy 50-55 éves kora körül elhunyt férfi koponyája, rendkívül férfias jegyekkel, ami az egyén igen erőteljes izomzatára, fokozott fizikai tevékenységére utalnak. Ez egybevág a forrásokkal, ami szerint I. László erőskezű, hatalmas termetű férfi volt, aki „a többi ember közül vállal kimagaslott”. 

Nagy testi erejét még ötven éves kora körül is megőrizte.

A belső viszályok okozták, hogy László nem magyar földön, hanem Lengyelországban látta meg a napvilágot. Születésének éve 1046-ra tehető. Atyja I. Béla magyar király (1060–1063) volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya.

László kétszer házasodott. Első felesége, akinek nevét nem ismerjük, valószínűleg magyar főnemesi családból származó leány volt. Ebből a házasságból született leányát Jaroszláv orosz herceg vette feleségül, majd annak halála után Rheinfeldi Rudolf német ellenkirály leánya, Adelhaid lett a felesége. Tőle született Piroska nevű leánya, akit II. Szép Joannész (János) Koménosz bizánci császár vett feleségül, és Eiréné (Iréne) néven az ortodox egyházban szentként tisztelik.

László király 1077-ben került trónra. Kemény kézzel meg szilárdította a rendet, megerősítette az egyházat. A pogánylázadásokból okulva tudta, hogy még nem dőlt el teljesen az ország katolikus fejlődési iránya, ezért mindenféle pogány vallásgyakorlást betiltott. Hogy a római katolikus egyház elfogadottabb legyen a nép körében, szükség volt magyar szentekre is. Ezért kezdeményezte két budai remete, András és Benedek, majd István király, Imre herceg és Gellért püspök szentté avatását. 

László kultusza a halála után gyorsan kifejlődött.

Sírját tömegesen keresték fel a gyógyulni vágyók és a peres felek is. Az ekkoriban kialakuló magyar lovagi kultúra és életmód képviselői őt tekintették példaképüknek. Károly Róbert és I. Lajos hódoló tisztelettel adóztak a lovagkirály emlékének. Nagy Lajos aranyforintja hátoldalára László képét verette, s ez a XV. század végéig kötelező hagyomány maradt a királyi pénzeknél.

Talán nem sokan tudják, hogy a győri Szent László-hermában fejjel lefelé van a király koponyája. A Herma kétségkívül a gótikus ötvösművészet egyik európai jelentőségű remekműve, ennek ellenére a benne őrzött koponyaereklye miatt tartjuk számon. Amikor megállunk a Győri Bazilika Héderváry-kápolnájában, akkor elsősorban Szent László király emléke és nagysága előtt tisztelgünk. 

A Szent László-herma és kultusz László király szentté avatása III. Béla idején kezdődött. A szentté avatás jogosultságát pápai vizsgálóbizottság igazolta László nagyváradi sírjánál bekövetkezett csodák alapos ellenőrzésével. Ekkor történhetett a koponyaereklye elválasztása és díszes ereklyetartóba helyezése.

Az 1400-as évek elején tűz pusztított a váradi székesegyházban és az akkori ereklyetartó erősen megrongálódott, így a ma látható mellszobor alakú herma készítését innentől feltételezhetjük. 

A reformáció térhódításával a székesegyház kincseit menekíteni kellett, a Herma életében 50 év folyamatos menekülés következett a háborús helyzetben: az ecsedi vár, Gyulafehérvár, Prága, Pozsony érintésével Győrig, ahol 1607-ben végső őrzési helyére került. 1861-től a győri székesegyház Héderváry-kápolnája őrzi a nagy király maradványait. 

A Győri Egyházmegyei Kincstár legjelentősebb darabja a pompás Szent László-herma, amely ma a székesegyház legféltettebb kincse, Győr városának is szimbóluma. Szent László koponya-ereklyéjét egy gótikus pántokkal átfogott tokban, a herma előre tekintő, markáns aranyozott ezüst fejében őrzik. 1192-ben, Szent László szentté avatásakor a nagyváradi sírból kiemelték a csontereklyéket, s a szent király koponyáját előbb egy egyszerű ereklyetartóba, majd a hermába helyezték el, és a nagyváradi székesegyházban őrizték.Kőnig Frigyes, a Képzőművészeti Egyetem rektora, a rajzos arcrekonstrukció készítője arra törekedett, hogy ne befolyásolják az ismert régi ábrázolások, például az ereklyetartón látható, erősen eszményített férfifej, ezért csak a rajz elkészülte után vetette össze a herma ábrázolásával.

A hermában található koponya arcrekonstrukcióját megnehezítette, hogy a koponya alsó állkapcsa hiányzik, így a koponya alakjából lehetett következtetni az alsó állkapocs formájára. A rajz elkészítése után a rektor megállapította, hogy nem sokat tévedett az a 15. századi ötvösmester, aki az ezüstből készített ereklyetartót készítette.