Gyermekotthon a berkeszi Vay-kastélyban III. rész - Magyar Állami Gyermek Otthon /MÁGYÓ/

A nevelésen kívül nagy gondot fordított a nevelőotthon a diákok egészségügyi ellátására a 60-as évektől kezdve. Egy 12 ágyas kórterem, orvosi-fogorvosi rendelő, elkülönítő a fertőzött betegek megfigyelésére és egy szolgálati szoba alkotta az egészségügyi tömböt, valamint a mellékhelyiségek. Az orvosok körzeti orvosként látták el a gyerekeket és a dolgozókat.

kép: A farmotoros Ikarus 66 típusú autóbusz átadása (Marczinkó István igazgató mond beszédet)

Az első orvos dr. Lajter Ferenc volt, aki később a tiszadobi nevelőotthonban folytatta munkáját tovább. Lajter doktor úr után évekig dr. Mezei Sándor végezte a gyógyítás fontos, nemes feladatát. Végezetül dr. Kotány Lászlót kell említenünk, aki több évtizedig volt a nevelőotthon orvosa, és a mai napig (2023) mint házi-, illetve iskolaorvos látja el feladatát a lakásotthonokban. A diákokat az orvosi ellátás mellett 1966-tól az egészségházban lakó Nagy Jolán ápolónő látta el az akkori elvárás miatt, ami 24 órás ügyeletet várt el az egészségháztól. A falusi iskolának, illetve a többszáz gyereknek kevés volt egy szakdolgozó, így 1971-től Karámos Zoltánné, 1976-tól Orosz Sándorné segítette a gyerekek magasszintű ápolását. Később Mogyorósi Istvánné és Nagy Pálné is dolgozott a gyerekek ellátásában. Valamennyi dolgozó egészségügyi képesítéssel rendelkezett. A nevelőotthonba érkezett növendékek első állomása az úgynevezett betegszoba volt. Ott orvosi ellenőrzésen vettek részt. Minden gyerekről egészségügyi törzslapot állítottak ki, amelyre minden fontos adat felkerült, melyet az óvodásotthonból jövő gyerekek hoztak magukkal: oltás, betegség, gyógyszerek, allergia, műtétek. A nevelőotthon a gyerekeit a kórházi vizsgálatokra, illetve kezelésekre saját járműveivel szállította. Volt olyan alkalom, hogy autóbusszal, de sürgős esetekben mentővel történt a szállítás.

Az 1974 évi változások- az új iskola építésének befejezése - következtében a nevelőotthon létszámát 300 elhelyezhető gyermekre állapították meg, 6-16 éves korosztályú fiúk számára, akik az 1-8. osztályokba jártak. Sokan kerültek át az óvodásotthonból Baktalórántházáról és Balkányból, kevesebben a családjuktól. Az általános iskola elvégzése után a többség a Tiszadobi Gyermekvárosban kapott elhelyezést, és ott tanult szakmát. Ha nagyon túlkoros volt, 16-17 éves, akkor Tiszadobon fejezte be az általános iskolai tanulmányait is. Voltak olyan gyerekek, akik más szakmát választottak pl.: kertész, vájár, kőműves, festő stb. Így ők az ország különböző helyeire kerültek. A kifejezetten jó tanulók gimnáziumi képzésben vettek részt, például a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban. Az érettségizettek egy része felsőfokú tanulmányokat folytatott. A felnőtté vált volt otthonlakók visszajártak Berkeszre, és beszélgettek egykori nevelőikkel, kisebb társaikkal. Iskolájuk befejezése után többen jöttek vissza a gyermekotthonba munkavállalóként szakmunkásnak, gyermekfelügyelőnek, pedagógusnak. 

A nevelőotthon létszámát 1979-ben 20 fővel megnövelték. Ekkor lett koedukált az intézmény, mert 20 vegyes korcsoportú lány került elhelyezésre az intézetben. Az érkezésükre fel kellett készíteni a pedagógusokat, a gyermekfelügyelőket, mivel eddig ismeretlen problémák jelentkezése volt várható. Ugyanígy fel kellett készülni a betegszobának az elkülönítéshez, a lányos problémákhoz. Változtatni kellett a ruházat beszerzésén is. A lányok létszáma később sem emelkedett, sőt néhány év után újra csak fiúk lettek az intézmény lakói, mint az 1954-es megnyitáskor. A lányokat Berkeszről 1981. június 22-én visszahelyezte a Gyermekvédelmi Intézet a leányotthonokba.

1979-ben nagy eseménynek számított, hogy egy felújított farmotoros Ikarus 66 típusú autóbusszal gazdagodott az intézet. Egy kiselejtezésre szánt autóbuszt a nyíregyházi Volán Vállalat egyik brigádja újított fel, amellyel ettől kezdve rendszeresebben tudták szállítani a gyerekeket kirándulásokra, kulturális és sportrendezvényekre. Az autóbuszt Erdei Lászlóné, országgyűlési képviselőnő közbenjárásával sikerült beszerezni. Szintén ebben az évben került sor az utógondozói munkakör kialakítására, mely feladatot kezdetben Mészáros Benjámin, majd később Havasi Miklós látott el. A dolgozók két fő célja az volt, hogy segítsék a tanulók beilleszkedését az általános iskola befejezése után a választott iskolájukban, valamint ellenőrizzék a tanulmányi munkájukat.

1980-ban, a 25 éves jubileum alkalmából elhatározta a vezetés, hogy ünnepséget tart. Ekkorra már többezer gyermeknek adott indíttatást az életre a berkeszi Vay-kastély. Felavatták a névadó, II. Rákóczi Ferenc mellszobrát, amelynek alkotója Papachristos Andreas, görög származású szobrászművész volt. Ezt követően Hársfalvi Péter kandidátus emlékezett a névadó fejedelemre.

kép: II. Rákóczi Ferenc mellszobrának koszorúzása( Lengyel László gyermekotthon vezető Komoróczy Béláné sz. Buda Sára úttörő csapatvezető)

Marczinkó István igazgató beszédével megkezdődött a kétnapos program. Kiállítást rendeztek a 25 éves működés során készült fotókból, illetve a gyerekek által, a szakkörökön készült alkotásokban is gyönyörködhetett az ünnepségre látogatók sokasága. Hangversenyt adott a megyei művelődési központ vegyes kara. A rendezvény ideje alatt találkoztak az intézet volt növendékei és tanárai, és együtt emlékeztek a régmúlt napokra. A zárónapon rendezték meg a megye nevelőotthonainak kulturális seregszemléjét, ahol a berkeszieken kívül a cégénydányádiak és az ököritófülpösiek is részt vettek. Végezetül sport- és tornabemutatóval zárult a jubileum.