Béres József - Záhony - Kisvárda
- Írta: Szabó József János hadtörténész
- Közzétéve Olvasói történetek
Záhonyban született 1920. február 7-én Béres József Széchenyi-díjas kutató, a Béres Csepp megalkotója. Édesapjuk nyaranta gyakran kirándult a Tisza árterületére, ahol a gyermekek megtanulták a gyógynövények nevét és lelőhelyeit.

Béres József 1938-ban beiratkozott a kecskeméti szakiskolába [A gazdaképzőként is emlegetett iskola 1929-ben Mezőgazdasági Szakiskola néven volt ismeretes, ami 1938-tól Mezőgazdasági Középiskola néven működött tovább.] ahonnan 1940-ben tért haza.
Hazatérését követően hamarosan megérkezett a katonai behívó. Béres József katonaéveit a 25. Hegyivadász Zászlóaljban töltötte a Kárpátokban. Az új keleti országhatároknak megfelelően gondoskodni kellett azok őrzéséről, ellenőrzéséről és a közvetlen határsáv megvédéséről. A 25. határvadász zászlóalj Vezérszálláson látta el ezeket a feladatokat. Hogy tartalékos tiszt lehessen [ehhez nem kellett érettségizni, elég volt, a középiskola befejezése], Kassán beiratkozott levelező gimnazistának. 1943-ban a leszerelés helyett a frontra vezényelték, ahol egy aknarobbanáskor bal karjába repeszek fúródtak.

A kassai kórházba került, ahonnan egy éjszaka megszökött. 1945 májusában hadifogságba került, ahonnan szerencsésen hazajutott. Mivel a karja igen rossz állapotban volt, csak kisebb mezőgazdasági munkákból tudott megélni.
Közben befejezte gimnáziumi tanulmányait és leérettségizett. 1954-ben megbízták a kisvárdai Állami Mezőgazdasági Gépállomás laboratóriumának vezetésével. 1961-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatójaként 1968-ban általános élettanból és agrobiokémiából doktorált. Egész életét meghatározta a szüntelen tanulás, állandó továbbképzés, autodidakta vagy intézményesített módon. Hamarosan arra a következtetésre jutott, hogy a nyomelemek az állatok, sőt az emberek esetében is létfontosságúak.

Rájött, hogy egyes ásványi anyagok „túladagolása” rákos elváltozásokhoz vezethet. Kutatásai alapján 1972-ben született meg a Béres Csepp, az élet cseppje, ami megváltoztatta az életét. Szeretett húgánál agydaganatot diagnosztizáltak, és bár megoperálták, de a daganatot nem tudták eltávolítani. Az orvosok a műtét után egy évet jósoltak neki, de még több mint harmincöt évet élt.

Testvére gyógyulásának híre egyre szélesebb körben terjedt el, s egyre több beteg ember fordult Béreshez, mint gyógyulása utolsó mentsvárához. A betegek felől érkező szüntelen kérések hatására úgy döntött, akinek tud, ad a cseppből, megadva az esélyt a javulásra.
1975-ben kuruzslás vádjával bűnvádi eljárás indult ellene. A Legfőbb Ügyészség a bűnvádi eljárást 1976 márciusában megszüntette. Béres a kutatási adatait a hivatalos szervek többszöri kérése ellenére sem küldte el, így a fennálló jogszabályok szerint eleve nem is engedélyezhették gyógyszerré nyilvánítását. Hiteles kórházi vizsgálati eredményeket sem tudtak adni, mert ilyen nem készült.

1976-ra állt össze az a dokumentáció, amivel be lehetett nyújtani a szabadalmi kérelmet. 1978-ban forgalomba is került gyógyhatású készítményként, 1980-ban pedig szabadalomként jegyezték be a Béres Cseppet.






