Deninek nem megy az élet

Előszó - Ez a történet nem arról szól, ami megtörtént, hanem arról, amit nem sikerült kimondani. Egy lányról, aki hitt abban, hogy valaki majd megmutatja neki, hogyan kell élni. És egy emberről, aki azt hitte, hogy ha elég figyelmesen kérdez, megmenthet valakit.

De a történetek nem így működnek.
Van, amit csak akkor értünk meg, amikor már nem rögzít a kamera, nem fut a hang, és nincs több kérdés.
Ez a novella azoknak szól, akik valaha is megpróbálták megérteni, miért nem megy az élet - és azoknak, akik még mindig próbálják.

A szabolcsi nyár forrósága a házak faláról is visszaverődött azon a napon, amikor először beléptem Deni otthonába. A konyhaasztalon üres teáscsészék, szétszórt fényképek, a falon régi iskolai rajzok – egy élet darabjai, amit valaki sietve félbehagyott.

Az édesanyja beszélt hozzám, de a hangja sokszor megtört a szavak között. Nem sírt, csak időnként elhallgatott, mintha valahol bent, a csöndben próbálná újrarakni azt, ami még megmenthető.

Deni akkor már hónapok óta eltűnt.

A rendőrség adatlapja szerint tizenhét éves volt, de a képeken még mindig gyereknek látszott.

A szobájába lépve nem éreztem semmi különöset. Csak a levegő volt sűrű, mintha még benne lebegne valami, amit nem lehet kimondani. Az asztalon füzetek – rajzok, idézetek, félbehagyott mondatok. Az egyik lap szélén egy mondat:

„Deninek nem megy az élet.”

A mondat megragadt bennem. Később, amikor a lányt megtaláltuk, újra elém került. Egy másik városban, egy férfi lakásán, akiről addig csak rendőrségi jegyzőkönyvekben olvastam. Amikor beléptem, Deni az ablaknál ült. A tekintete fáradt volt, de nem félt. Csak csendben rám nézett, és halkan megkérdezte: „Megint baj van?”

Nem tudtam, mit mondjak. Csak bólintottam. És akkor láttam meg a gyerekkori fotót a polcon. Ő volt rajta, tizenhárom évesen, a mosolya még igazi. Azóta is ez a kép kísér, valahányszor elgondolkodom azon, mi az, amit nem lehet helyrehozni.

Deni később elmondta, hogy sokáig azt hitte, amit érzett, az szerelem volt. De végül rájött, hogy menekülés. Menekülés önmaga elől, a hiány elől, az apja csöndje elől. És amikor ezt kimondta, először mosolygott. Nem boldogan, inkább úgy, mint aki végre megérti a saját történetét.

Deninek nem ment az élet – de talán most már tudja, hogyan kell elkezdeni újra.

Tarnay M.