Berkesz a második világháború viharában

Malinovszkij marsall október 19-én (00650. sz. parancsában) átcsoportosításokat rendelt el a front jobbszárnyán is. A 4. Román Hadsereget a 40. összfegyvernemi hadsereg hadműveleti alárendeltségébe, a 33. lövészhadtestet pedig a 27. hadsereg állományába utalta. A 40. hadsereg azt a feladatot kapta, hogy október 21-ének végére jusson ki Halmi – Csenger – Csomaköz vonalába. Közvetlen a lovas – gépesített csoport mögött tevékenykedő 27. hadseregnek pedig ugyancsak erre az időre ki kellett jutni Nyírbéltek – Nyíregyháza – Polgár körzetébe.

A lovas-gépesített csoporttól balra az 53. hadsereg támadott. Ez. arra kapott utasítást, hogy október 20-án vegye birtokba Hajdúböszörményt, Hajdúdorogot, Hajdúsámsont, Polgárt és létesítsen hídfőket a Tisza nyugati partján: Ároktő – Abádszalók -Nagykörű körzetében. A bal szomszéd tehát 20-ára teljesen felzárkózott a csoporthoz. Ezzel az 53. hadsereg jelentősen segítette, azaz biztosította a lovas-gépesített csoport balszárnyát. Jobbról a helyzet nehezebb volt. Itt fel kellett készülni esetleges meglepetésekre. A 27. hadsereg balszárnycsapatai október 19-én este még csak Nagyléta – Derecske körzetét érték el.

A lovas – gépesített csoport magasabb egységei a feladat végrehajtását október 20-án reggel 6 órakor kezdték meg.

Az 5. lovas hadtest Hajdúsámson – Balkány irányába támadott azzal a feladattal, hogy 19.00-ra foglalja el Nagykálló, Napkor, Oros falvakat. Támadását másnap Nagykálló, Nyírtét, Székely, Demecser felé kellett folytatnia és 10.21-én 14.00-ra birtokba vennie Berkeszt, Demecsert, Nyírbogdányt, erős előrevetett osztaggal pedig Kisvárdát és Dombrádot.

A feladat és a tevékenység iránya jól mutatja, hogy az 5. lovas hadtest alapvető feladata a lovas-gépesített csoport manőverének biztosítása volt keletről.[1]

A II. Ukrán front 5. lovas gárda egységei október 22-én, vasárnap reggel foglalták el a falut. Akkor nem volt a faluban magyar és német egység, ők Kisvárdánál gyülekeztek és készítettek elő egy ellentámadást. Megjelentek a lovas kozákok és tankok lánctalpaiknak hangos zúgásával Ramocsaháza, Székely irányából. Nagy riadalom volt a berkesziek körében, mert sok rosszat hallottak a szovjet katonákról. Megerőszakolják a nőket, fiatal lányokat, elrabolják, kifosztják a falu minden élelmét. Az élelmesebb családokban felöltöztették a fiatal lányokat idős asszonynak, görbebottal és görnyedt háttal kellett járniuk. Ha tudták, elbújtatták őket a padláson vagy a pincékben. Az elmondások szerint történtek erőszakos cselekmények, fosztogatások az itt töltött három nap alatt.

Volt egy komoly vád egy fiatal szovjet katonával szemben, erőszakoskodás miatt. A meghallgatás után saját tisztje kivégezte a templomkertben. A szovjetek elfoglalták a fontosabb stratégiai pontokat, kereszteződéseket, magaslatokat. A faluban a be- és kivezető utakat ellenőrzésük alá vették. Felállítottak egy tüzér löveget a berkeszi szőlődombon. A Lónyai-csatorna természetes védelmi vonal volt a katonák számára. A Vak Bottyán utca és Rákóczi utca kereszteződésében lovas kozák csapat szállásolta be magát a sarkon található házba. Katonák sokasága lepte el a község házait, pajtáit és várták a következő parancsot. Az uradalmi majorban, a későbbi tsz-telepen összeszedték a faluban található állatok nagy részét. Katonai figyelőpontot alakítottak ki a református templom tornyában. Csendben telt a szovjet megszállás három napja, a katonák az itt töltött időt pihenéssel, főzéssel töltötték.

A szovjet katonák harcedzett, kipróbált alakulat tagjai voltak. Tudták azt, hogy bármelyik percben újabb falut vagy várost kell elfoglalniuk. A falusiak közül sokan nem láttak lovas kozákot még soha. Hatalmas lovakon nagy kucsmával a fejükön félelmetes volt a látványuk. A felnőttek tartózkodtak is az orosz katonáktól. Persze ott, ahol elszállásolták őket, kénytelenek voltak elviselni a jelenlétüket. A fiatal fiúk viszont nem féltek. Ezt bizonyítja, hogy a kis P Nagy Károly sokat volt a szőlőben megnézni a tüzér löveget, néha egy kis élelmet is kapott. Úgy emlékszik vissza azokra a napokra, mintha ma lett volna. 1944-ben is a Rákóczi utcán laktak egy nádtetős falusi kis parasztházban. Az udvarukra beköltözött a katonai konyha, ott főzték a szakácsok az ételt. Szerda reggel, október 25-én, egy furcsán viselkedő, sétabotos emberre lettek figyelmesek a szovjet katonák Kisvárda felől az úton.

Úgy tett, mintha sétabotjával a földet szurkálná. A földön lefektetett telefonkábelt próbálta elvágni a botja végén található éles késsel. A Vak Bottyán és Rákóczi utca sarkán elszállásolt csoport tisztje távcsövön keresztül vette észre a furcsa szerzetet. Azonnal letartóztatták, később kiderült, hogy német megbízásból akarta elvágni a telefonösszeköttetést. Pár perccel később megindult a német támadás. Aknavetőkkel, gyalogsággal és egy-két páncélos járművel ellátott alakulat támadta meg a falut. Támadás előtt a hajnali párás időben egyes német és magyar katonák beszivárogtak a falu házai közé, onnan segítve a katonai támadást.

A nap során többször változott a front a faluban, erős harcok dúltak a községért. P Nagy Karcsiék udvarán készült az ebéd, de a katonák nem tudták megenni a folyamatos harci készültség miatt. A második frontváltás során történt, hogy egy oldalkocsis motor száguldott Kisvárda felől a templom felé, amikor a kereszteződésben a Rákóczi és Kossuth út találkozásánál egy páncéltörő ágyúból lövés dörrent. A motoron utazó három német katonát találat érte. Mindannyian meghaltak, az egyik katona feje a találattól a sisakkal együtt lerepült. Szörnyű látvány volt a véres utca. Az akkori temetőben, a mostani közpark helyén, temették el közös sírba a német katonákat. A harcok során találatot kapott a református parókia és a templomtorony északi része. Csodával határos módon a torony és a benne található harangok nem sérültek meg nagyon. Az utolsó német roham alkalmával hatalmas robbanás rázta meg a falut. Felrobbantották a kisvárdai hidat a németek.

Október 25-én a német és a magyar alakulatokat majdnem bekerítették a Berkeszen állomásozó szovjet csapatok. [2]A harcok elől a lovakkal, szekerekkel felszerelt katonáknak egy választásuk volt, csak Borzsova irányába menekülhettek meg a teljes pusztulás elől. A református templom tornyát ért aknavető találat után a figyelő szovjet katona életét vesztette. A templom előtti - a hajdani Iskola úton és a mai Bajcsy-Zsilinszky úton át elindultak Borzsova irányába az itt állomásozó csapatok. A nyílt terepen viszont nagyon jó célpontot biztosítottak a Berkeszt visszafoglaló német katonák számára. A németek a templomtoronyba elhelyeztek egy géppuskást, és onnan lőtték a szovjeteket, illetve irányították a tüzérségi tüzet. Azt mesélték, hogy a Borzsovára beérkező szovjet csapatok nagy veszteségeket szenvedtek, halottaikat pedig elégették. Ez hallomásra épített információ, hivatalos formában nem tudtam bizonyítani az állítást. Az emlékezők jó néhány halott katonát említenek, akiket később a falu lakói temettek el. A háború után a halottakat a nyíregyházi köztemetőben újratemették. Azután emelték Berkeszen a szovjet katonai emlékművet. A falu civil lakosai közül szerencsére nem halt meg senki.

[1]Harcok Nyíregyházáért – 1944.10.21.  https://muon.hu/harcok-nyiregyhazaert-1944-10-21/

[2] Szabadi István, Krisztusban nyert erő I., A Tiszántúli református gyülekezetek háborús krónikája (1944-1945), Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára - Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány,2015,358.o.