Küzdelem Csonka-Bereg megmentéséért - szovjet támadás 1945 augusztusában

Moszkva nem elégedett meg az 1945 tavaszán, nyarán elért eredményekkel, így döntés született, hogy a trianoni határon kívül újabb magyar területeket kell elfoglalni. 
A katonai támadásra 1945. augusztus 16-án délután került sor, ukrán csapatok átlépve a trianoni határokat, támadást intéztek Magyarország közintézményei ellen.

Vásárosnaményból este 20 óra 50 perckor, Nyíregyházáról 22 óra 30 perckor jelentették, hogy ukrán csapatok tehergépkocsikon előrenyomulva megszállták Beregsurányt, majd Tarpát, Barabást, Csarodát, Tiszaszalkát. Ezen csapatok a határőrséget és rendőrséget lefegyverezték, és a Tiszán át a közlekedést beszüntették.

Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök 1945. augusztus 20-án a következő levelet intézte a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökéhez, Vorosilov marsallhoz.

„Marsall Úr!

Folyó hó 18-án 6655/1945 M.E. szám alatt bátor voltam Marsall Úr nagybecsű figyelmét felhívni az ukrán csapatoknak Tarpa és Zákány közötti előrenyomulásaira – melynek folyamán ukrán gépkocsizó alakulatok a Tisza vonaláig törtek előre, és ott hídfőket képeztek.

A honvédelmi miniszter távmondati közléséből újabban arról értesültem, hogy

1. Tiszaszalkán állomásozó fegyveres ukrán katonák a polgári lakosság szavazójegyeit osztottak ki, és kényszerítették őket, miszerint szavazzanak, hogy a terület Kárpát-Ukrajnához csatoltassék.

2. A polgári közigazgatási hatóságokkal kapcsolatban felszólították a tisztviselőket, amennyiben nem óhajtanak Kárpát-Ukrajna állampolgárai lenni, úgy augusztus 17-én reggelig hagyják el állomáshelyüket.

A megszállt területeken lévő rendőrséget lefegyverezték, és a visszamaradni nem szándékozókat kiutasították.

3. Tiszaadonyból Kopócsapatiba átkelt ukrán katonák híresztelése szerint nagyobb ukrán erőknek a Tiszán való átkelése várható a közeljövőben.

Miután a fentiekről a VI. honvéd területi parancsnok, illetve a 65. kiegészítő parancsnok személyesen meggyőződött, és így vaklármának nem minősíthető – kérem Marsall Urat, hogy az ügy tisztázása végett a budapesti Szövetséges Ellenőrző Bizottság egy megbízottját a helyszínre sürgősen kirendelni méltóztassék.

Fogadja Marsall Úr őszinte nagyrabecsülésem kifejezését. Miklós Béla sk. miniszterelnök”.

Egy nappal később a miniszterelnökségről átküldték a miniszterelnök levelét, melyet Vorosilovhoz intézett, Gyöngyösi János külügyminiszternek. A magyar diplomácia vezetőjéhez küldött kísérőlevél megemlíti, hogy az ukrán megszállással kapcsolatban a honvédelmi miniszter bejelentéseket tett.

Gyöngyösi János külügyminiszter még ugyanazon a napon szintén levelet intézett Vorosilov marsallhoz. Ebben megemlíti, hogy az ukrán csapatok nemcsak a Tisza vonaláig hatoltak előre, hanem átkeltek rajta, hídfőket alkotva állásokat képeztek ki, leszerelve a magyar határvadászokat.

„A beszerzett – írja Gyöngyösi János – hivatalos jelentés szerint indoklásul felmutatták az Ukrán Nemzeti Tanács határozatát, amely szerint ezen a határszakaszon a Tisza lenne a végleges határ. A megszállást egy őrnagy parancsnoksága alatt, mintegy zászlóaljnyi erő hajtotta végre. Tarpa községben a községházát megszállták, de a tisztviselőket a helyükön hagyták. Gyüre, Kopócsapáti és Lövőpetri községekben a rendőrséget lefegyverezték. Ugyanakkor gyűléseket tartanak a Kárpát-Ukrajnához való csatlakozás mellett, de azzal a céllal aláírásokat gyűjtenek.”

Gyöngyösi János közli a marsallal, hogy ezek a hírek a legnagyobb izgalommal töltik el az ország keleti részén élő magyarságot. Majd kiemeli, hogy a magyar nemzet jószomszédi viszonyban akar élni szomszédaival, és az ilyen ukrán akciók zavarják a valódi jószomszédi viszony kialakulását. De kijelenti azt is, hogy minden ilyen akció sérti a Szövetséges Hatalmakkal kötött fegyverszüneti egyezményt is. Kéri Vorosilovot, hogy hasson oda, hogy az ukrán csapatok vonuljanak vissza, fegyverszüneti szerződés értelmében az 1937. december 31. előtti határra.

Kecskési Tibor nemcsak a felderítési akciókban Szilágyi Gábor vezérkari századossal kitűnő munkát végeztek, pontos adatokat szereztek az elhurcoltakról, de nehéz helyzetükben bátorították a határ menti magyar falvak lakosságát, az elcsatolást szolgáló, megfélemlítő propagandával dolgozó szovjet propagandával szemben.

A külügyminisztérium élén Gyöngyösi János külügyminiszter állt, akinek nem kommunista munkatársaival együtt nemegyszer kockázatos tevékenységet kellett folytatni a magyar érdekek védelmében. A magyar kormány kiszolgáltatott helyzete miatt nem gondolhatott arra, hogy a küszöbönálló 1946-os párizsi béketárgyaláson Moszkvával szemben igényekkel lépjen fel. Ezért választotta Gyöngyösi János a személyes találkozásokat arra, hogy ezeken a jogos kéréseket előterjessze.

1945 tavaszán, a Tiszahátért folytatott küzdelem idején Gyöngyösi János találkozott Puskin szovjet követtel. Ezen a megbeszélésen előterjesztette Kárpátalja visszacsatolási tervét. A magyar diplomácia vezetője rámutatott arra, hogy egy csekély területi engedmény is milyen nagy lélektani hatást gyakorolna a magyar népre és segítené a baráti kapcsolatok kialakulását Magyarország és a Szovjetunió között. Puskin a magyar javaslatot visszautasította, és egyúttal fenyegetéssel felérő figyelmeztetésben részesítette Gyöngyösi Jánost, hogy amennyiben a magyar kormány felveti a kárpátaljai magyar területek visszacsatolásának kérdését, akkor Moszkva, Prágához hasonlóan, megkezdené a magyar lakosság kitelepítését.”

Kecskési Tibor tevékenységének meglett az eredménye, mivel jelentései Rőder Jenő altábornagyon keresztül jutott el a kormányhoz, valamint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyugati tagjaihoz. A nyugatiak közbelépése nyomán az oroszok úgy tettek, mintha nem is óhajtották volna a tiszaháti községek bekebelezését. Nyolc nappal a katonai akció megkezdése után, a magyar honvédség VI. ker. parancsnokság már a következőket jelentette Gyöngyösi János külügyminiszternek:

„A Tisza vonalát megszálló ukrán erők utolsó részei augusztus hó 28-án az esti órákban a trianoni határvonal mögé visszavonultak. A vásárosnaményi szovjet járási katonai parancsnokságtól nyert szóbeli tájékoztatás szerint a megszálló erők visszavonulását Zsukov marsall rendelte el.”

forrás: magyarszemle.hu