A karácsony eljövetelét ünnepelték Aranyosapátiban

"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában. Nemcsak te és én,hanem az egész világ,az emberiség,amint mondják,hiszen azért van az ünnep, mert nem lehet csoda nélkül élni.”

A kereszténység egyik legnagyobb eseményére, a Megváltó születésének ünneplésére való felkészülés jegyében telt az adventi időszak az iskolánkban. Az elmúlt hetekben nemcsak lélekben, hanem az ünnephez méltó külsőségekben is igyekeztünk felkészülni a karácsonyra.

Aulánkban gyönyörű és hatalmas adventi koszorú fogadta a hozzánk érkezőket. Az osztálytermek és a közösségi terek feldíszítésével diákjainkban is felébredt a várakozás izgalma.

Míg Advent a reményteli várakozás ideje, a Szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda, Jézus születésének napja. A karácsony éj csodája mindig melegséggel tölti el minden ember szívét. Ez az az ünnep, melynek valódi tartalma a legelevenebben él bennünk.

Karácsonyeste minden elcsendesedik, és ha még talán hó is hullik, a csend még tökéletesebbé válik. A karácsony ünneplése már hosszú évek óta az iskolai események közé tartozik. Mégis talán a legmeghittebb és legszívhezszólóbb ünnep ez. Minden évben más és más osztály feladata, hogy egy csodálatos műsorral ajándékozzák meg az utolsó tanítási napon a szüleiket, nagyszüleiket, rokonokat, a falu lakosságát, gyerekeket és tanáraikat. Talán ilyenkor lehet megmutatni azokat az értékeket az embereknek, amiket a legfontosabbnak tartunk.

Ilyenkor igyekszünk a műsort úgy összeállítani, hogy mondanivalója azok az értékek legyenek, amiket a legfontosabbnak érzünk ma. Érezze és értse a legkisebbtől a legnagyobbig minden gyerek és felnőtt. A karácsony tanítson meg minket a másokkal való találkozás és együttlét értékére, hogy rátaláljunk a szeretet ízére, tudjanak adni és képesek legyünk örömmel kapni. A családi együttlétre, valamint a béke és szeretet fontosságára kell felhívnunk a gyerekeink figyelmét. A mi történetünk lényege is pontosan ez volt.

Vártuk a pillanatot a tornateremben, mikor húzzák el előttünk a képzeletbeli függönyt. Aznap délután izgatott volt a kis csapatunk. Öltözködéssel indult az előkészület,majd a teremben kezdte elfoglalni helyét a közönség. A tornaterem berendezése már az előző napon megtörtént. Ez sem volt egyszerű feladat, a kosárpalánkból színházi hátteret, színpadot varázsolni. A gyönyörű és ízléses dekoráció elkészítését és a díszítésben résztvevő kollégáink segítségét ezúton megköszönjük.

Lassan megérkeztek a vendégek, meghívottak és a kollégák. Tudjuk, hogy évről-évre ez a műsor a nap fénypontja, ezért is volt olyan izgatott a társaság. Nagyon ügyesen szerepeltek a gyerekek, végig koncentráltak és odafigyeltek. A kitartó és fáradhatatlan munkánk gyümölcse a csillogó szempárokban tükröződött. Fontos volt számunkra, hogy a szeretet lángja ne csak néhány napig, az ünnep idején égjen a szívükben, hanem a hétköznapokon is megmaradjon az izzása. A műsor készítése során is végig érezhető volt a szeretet ereje, nagysága, ami a karácsonyi születésben található. A feldíszített karácsonyfa, az iskolánk díszes közösségi terei napról-napra közelebb hozta azt az ünnepet, amely külsőségében csillogott körülöttünk s lelkünket is megfényesítette.

A karácsonyi ünnepséggel „útravalót” is kaptak tanulóink, hogy a karácsony többet jelentsen számukra, mint a társadalom által sugallt anyagias szemléletű ajándékozási láz. Pataki Edit kedves idézetével köszönök el, mert kifejezi mindazt, amit ez az ünnep jelenthet:

„Gyertya lángja, szél játéka-mulandó.
A szeretet sosem lehet halandó”.

Benkő Zsigmondné, Katalin