Most is beleborzongok

Március eleje volt, még javában tartott a tél.  Charlie az idős  családfő kórházba került. Többféle betegséget diagnosztizáltak nála. A legrémisztőbb a tüdőgyulladás  magas lázzal.

Betti a felesége nagyon aggódott.  A látogatást  tiltották,  lezárták a kórházat,  mert egy koronavírus  COVID 19 nevű szörny, járványt idézett elő a világban, rengeteg ember halálát okozva. Emiatt nem lehetett bemenni a kórházba.

A feleség naponta  többször felhívta telefonon. Szerencsére a kislányuk ebben a kórházban dolgozott,  megoldotta a napi élőben való találkozást az apukájával,  törődött vele,  gondoskodott róla, minden jóval kedveskedett neki. Nagyon odafigyeltek reá. Betti, amikor telefonon beszélgettek, a hangjából, a kedélyéből próbált következtetni a gyógyulást illetően.

Örömmel tapasztalta, hogy az orvosok odaadó, gyógyító munkája milyen  eredményes. Az asszony mindig érezte a hangján, hogy van javulás.   Otthon egyedül nagyon magányosnak, társtalannak érezte magát. 46 évi együttélés után hiányzott az egész lénye, mindenféle tulajdonságaival együtt.  Néha voltak viták közöttük,  de a kitartó szeretet mindig felülírt mindent.   Szeretett gondoskodni róla, szeretett kedves lenni vele, ez a fizikai közelség most nagyon hiányzott.  

 A Gazda jó fűtőnek bizonyult. Jó melegben töltötték mindig a telet. Most a feleségre maradt ez a feladat.  Nem okozott neki gondot. Mivel falun éltek, sok mindent megcsináltak a házban, a ház körül, a kertben, olyan természetes és jó volt ez. A pincében volt a kazán, amelyben fával fűtöttek. Betti most félt egyedül,  szomszédok nem voltak, távolabb laktak,  úgy döntött, hogy délután eléget három kosár fát  a kazánban és napvilágon be lesz fejezve a fűtés. Nem lesz olyan meleg, mint amikor Charlie fűt, de nem fagy el a vízvezeték rendszer, nem lesz semmilyen kár. Így is történt. 

A hatalmas nagy méretű pincekulcsot nem merte a pince ajtajában hagyni. Levitte magával és a kazán tetején helyezte el. Világos nappal volt még, de mégis volt benne bizalmatlanság.

Hallott olyanról, hogy az alábbi történet egy idős egyedülálló férfival esett meg, akinek a házkörüli segítsége jó napszámért dolgozott. Egyszer mégis kifigyelte este, amikor ment rakni a tűzre, rázárta a pinceajtót, majd a házát kirabolta. Főleg emiatt a megtörtént eset miatt igyekezett még délután, napvilágon befűteni.

A pincében salakolt, kiszedte a hamut, majd kezdte szépen megrakni a tüzet, amikor az udvaron mind a három kutya ugatásba kezdett. Nem tudta, mi történhetett, miért csaholnak ilyen erősen az ebek. Négy lépcső vezetett fel a pincéből. Elindult felfelé. A pinceajtóban állt egy hatalmas boglyas fejű ápolatlan, hajléktalan férfi, aki a településen élt ugyan, besurranó lopásokból élt, a hatóságokkal sok dolga volt emiatt, de ennek ellenére mindig próbálkozott.

Kifigyelte, hogy az idős Charlie bácsi három napja nem mozog a faluban. Bemerészkedett az udvarra a három kutya ellenére.  Betti asszony amikor meglátta ezt az óriást, akinek egy balta volt a kezében, megrémült, ordított, visított, vinnyogott riadalmában. A hívatlan látogató a baltát a pince bejáróban találta, azt készült elvinni.

Erre nem számított, hogy szembe fogja találni magát a tulajjal. Nagyon meglepődött ő is. Letette a baltát és elindult kifelé az udvarról.

Betti azonnal hívta a rendőrséget. Szerencsére tudta az SOS sürgősségi számukat. A hangja elárulta a lelki állapotát, hogy nagyon megijesztette ez a besurranó tolvaj. A vérnyomása az egekbe szökött. Miután kiérkezett a rendőrség, még akkor is remegett, reszketett. Ott abban a helyzetben, hogy mi történhetett volna, nem tudjuk, de sokkal rosszabbul is végződhetett volna.  A férfit azonnal megtalálták. Bevitték az őrsre.  Elbeszélgettek vele.

Eltelt öt hónap. Észrevette,  hogy a gazda elment az autójával otthonról. Újra bemerészkedett az udvarra. Egy kaszát fogott meg, és azzal indult el, hogy eladja és az árát elkölti. Betti a  számítógépénél ült az utcai szobájában és látta, hogy ez a férfi viszi a kaszájukat a vállán. Nem szaladt utána, mert a fájós lábával nem érte volna utol. Az ablakon szólt ki, hogy hozza vissza, mert az az övék. A férfi pedig azt állította, hogy az az övé. Az asszony válaszolt, hogy hívja azt a telefonszámot, amit márciusban hívott. Erre a férfi visszasétált és bedobta az udvarra a kaszát. Az asszony újra hívta az SOS – t. Azonnal jöttek. A férfit ők vitték el kihallgatni a városi rendőrségre. Bettit a férje vitte ugyanoda. Ekkor már augusztus volt. 2020-at írunk. A koronavírus javában tombolt. A rendőrségen kötelező volt a szájmaszk és a gumikesztyű viselete.  Külön – külön hallgatták ki őket.

Az asszony azt mondta, hogy nem  a balta és a kasza értéke a meghatározó ebben az esetben, hanem az a körülmény, hogy hogy mer valaki bemenni a más lakhelyére és onnan eltulajdonítani dolgokat és a tulajra a szívbajt ráhozni. A rendőrség a bíróságra vitte a dolgot. A férfi azóta nem bátorkodott  bemenni az udvarra.

Valami nagyon komoly dolog történhetett a bíróságon, mert amikor elmegy előttük, látszik rajta, hogy ezt az önmagát rendőri segítséggel megvédő asszonyt  a pokolba kívánja.   

Mindenkinek kellene tudnia ezt a telefonszámot, mert ez nagyon nagy segítség, ha az ember hírtelen nagy bajba kerül.

Azóta Betti  minden éjjel az éjjeli szekrényén tartja a telefonját és ha az éjszakában valami rendellenességet tapasztalna az udvaron, azonnal tudja, hogy hova kell fordulnia. Sőt azt is, hogy ilyen esetben a bejelentésnél mi az első legfontosabb, meghatározó mondat.