Eszenyi Matula István: A temetés

A vén Bogácsi elsőrendű kint élő halász és alkalmi rapsic volt. Mivel alkalom adódott bőven, gyakran tévedt át a törvény szerinti tilosba.

Nem szólt soha senki neki érte. Elnézték a csendőrök, el a szolgabíró, mert ha feléjük vetette a sors, nem ment megköszönni üres kézzel. És ha valaki vette a fáradtságot, hogy utánamenjen, fellelje az ingoványba, fejedelmi mód látta el azzal, amit rafinériával, fortéllyal, elvett magának a folyótól.

Nagy tréfamester volt, mindenen kópéskodott, még a holtat is megnevettette. Megesett hogy őt is megszólította a Fentvaló, hogy nem akar -e végleg hozzá költözni? Olyankor nagyot kacagott. Én? Errül a helyrül? Kinek van entüllem, jobb világa? Még az Istennek se, felelte vidáman.

Egyszer aztán nagy beteg lett. De olyan, hogy maga se tudott rajta derülni. A nádba nem maradhatott, ezért a fiai, -ki az apjukétól elütő, az anyjukéra hajazó életet éltek,- kigyalogoltak érte, nehogy megszólják őket a szívtelenségükért. Felölelték, a sarjúhordó saroglyára egy maréknyi dohos szénára tették, hogy elvigyék, a faluba levő házába, ami üresen, omolva állt.

Bogácsit fenemód rázta a láz. Önkívületben aludt végig. Még arra se ébredt, amikor a töltésoldalba a nagyobbik fiú elbotlott, és leejtették. Csak aprókat hörrentett, mint a kóbor eb, amikor mohó éhségében hirtelen szálkát nyel....beteg ez a rossebbeket, mondta amaz mérgében. Most es fújja a kását. Hallod? Röhög, hogy cipelteti magát vélünk. Kőjjék mán fel, a kutyaúristenit, ne csináljon csúfot belőlünk, rázta meg az öreget.Bogácsit éppen nem érdekelte a rázás, mert pont a túlvilág kapuőrével egyezkedett, hogy mi lenne a váltsága a bebocsátásának.Mire hazaértek, már kezdett szép lila színt ölteni. Látták a fiai is, de a bizonyosság kedvéért áthívták a bábát, ki orvos híján egyedül döntötte el, ki az akinek meg kell húzatni a búcsúztató harangot.Keressétek elő a temetésre szánt fekete ruháját, -adta ki az utasítást. Járjátok fel a rokonokat, ma este virrasztás. ..osztán ha pap es kerül, eltemetődik.

A két fiú egymásra nézett. ...a vízbe kéne, mondta a kisebbik zavartan. Milyen vízbe? -nézett rá szúrósan a bába.E vót a kívánsága, dadogta megveresedve. Még anyámnak mondta. Hogy oda ki,... a folyóba. Azt nem lehet, mondta a bába fejcsóválva. Nem engedi az állam. Csak a fődbe. Na, vigyétek be a hűvösre. Ne dongják a legyek, és elment.

Odabent feltették az asztalra. Nyikorogva fogadta a szokatlan terhet, és a lábai minden irányba igyekeztek kimenni alóla. Megbírja,-mondta az idősebb, és óvatosan visszarugdosta az egyik szuvas lábat.Meg. Hagyta helyben az öccse. Hanem a fődbe sok lesz. ..nehéz kiállni. A koporsó, a fejfa. ..még ha a toron fogunk es valamit vissza, akkor es sokba lesz, ingatta a fejét...eladhatnánk a házat, az pótolna. Ez?-nézett fel a bátyja a szakadt mennyezetre. A papra se futná. Le van romolva. Két hete temették a Varga Ferke anyját. ..ráment az üszője, meg egy száraz sonka, amit Húsvétra hagyott.Az a szép tarka?-kérdezte megütközve az öccse.Az, hagyta helyben a nagyobbik. Nem ér annyit, a fene essen bele. Valamit ki kéne találni.

Csak nem lesz így jó. Mi lenne, ha azt mondanánk, mire idejöttünk elrendezni, eltűnt. Beztos elunt itt, oszt visszament a nádba...jó, de attul még itt van, mondta az öccse. Mit csinálunk véle? Látódik, szaga es lesz, el meg nem fődelhetjük a kertbe. Kikaparják a csikaszok...abbul meg börtön lesz. 

Ott a katonaláda, -ókumlálta ki a bátyja. Abba belefér. Eléggé összement mostanában.Levisszük a vízre, megsúlyozzuk. ...oszt ha netán fellelik, megmondjuk, hogy a tudtunk nélkül mégeccer meghótt.
Hanem azt a fekete ruhát kár lenne ráadni. Még kiszógál egy élőt. ..a fiú, az enyém lassan belenő. Ki fog mán akkor emlékezni rá, hogy előtte ki hordta?

Bogácsi keserűn nézte az égből, hogy mi módon kufárkodnak a vérei a teste felett. No.-mondta az Úr Isten. Akarsz -é visszamenni embernek? Mert tehetek felőle.Én ezekhez? Soha többet, ingatta lemondóan a fejét.

Eszenyi Matula István