Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaibol

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én írta meg  a Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaibol című versét. Csekén, mai nevén Szatmárcsekén alkotta műveinek jelentős részét. 

E napot, a Himnusznak az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kéziratán szereplő dátumot, január 22-ét a magyar kultúra napjaként ünnepeljük 1989 óta.

 Az érzékeny lelkű Kölcsey Ferenc által megírt Himnusz a keresztény magyarság és azzal együtt a magyar nemzeti öntudat egyik legfontosabb jelképe, 

Kölcsey Himnusza a megszenvedett hit és a reménység költeménye. A legmélyén alanyi líra, amelyben maga a költő harcol a romlással, majd jut el a bizakodásig. Igent mond az életre, mert aki Isten segítségét kéri, az élni akar.

A Himnusz nyilvános ünnepségen 1844. augusztus 10-én szólalt meg először, méghozzá a Széchenyi nevű gőzös vízre bocsátásánál, az óbudai hajógyárban, hivatalos állami ünnepségen pedig először 1848. augusztus 20-án hangzott el a budavári Mátyás-templomban.

Rákosi Mátyás, aki szerint a magyar címeren végrehajtott változtatásokhoz hasonlóan Kölcsey Ferenc Himnusza helyett is új himnuszra volt szükség, Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy „szocialista” himnusz megalkotásával bízta meg, de a felkérésre mindketten nemet mondtak.

Kodály a következő szavakkal reagált: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz”.

Történelmünk során a magyar himnuszt egészen a rendszerváltozásig semmilyen írott törvény nem tette kötelezővé, csak a szokásjog alapján énekelték. A magyar törvények közé csak 1989-ben került. Az 1989. október 23-ától hatályos XXXI. törvény 36. §-ában már benne szerepel: „a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”

Forrás: mki.gov.hu- Raffay Andrea