Olvasói történetek

Az 1970-es árvíz, ami Nagyszekeresen elúsztatta az otthonunkat, Fehérgyarmaton „vetette partra” a mi kis családunkat, itt épült fel a mi „árvizes házunk” is a Kisfaludy utcában, itt folytatódott az életünk.

A történet megértéséhez feltétlenül szükséges néhány mondatot írni a családomról.  Nagyapám - id. Bede Sándor - hatodmagával épített Tarpán egy hengermalmot, az 1920-as évek közepén. A malmot 1949-ben egy tollvonással államosították.

Bede Sándor feleségével az ötvenes években. Fotó: családi archívum

Pár hónap híján 8 éves voltam akkor.  '56 október 23.-a délutánján különösen szép, langymeleg őszi idő volt. A rádióból értesültünk, hogy Budapesten forradalmi események zajlanak.

65 év után ugyanott... helyi gyerekek emlékeznek a forradalom hőseire

15 éve már, hogy egy kezdeményezés eredményeképpen a Barabásban élő volt osztálytársaimból álló lelkes, kedves kis csapat Simon Borika vezetésével a 8-os osztálynaplónk alapján - 1956-ban végzett 24 diák számára 50 éves osztálytalálkozót szervezett, hogy egy csodálatos emlékkel legyünk gazdagabbak életünk hátralévő részében.

Reggel fél nyolc. Egyenruha fel, műszakátadás a tableten, átnézzük az autónk felszerelését, néhány szokásos kérdés az éjszakásokhoz. Bár kár is kérdezni látszik az arcukon nem volt nyugodt nap. A mai sem lesz jobb.

Mély megrendüléssel értesültem Felhős Szabolcs Kolléga elhunytáról. 1965-ben ismertem meg. Ő fiatal pályakezdő tanár volt, én harmadikos gimnazista.

Miközben várjuk a tavaszt, Fehérgyarmaton a hajnali órákban valóságos hóvihar volt, rövid idő alatt nagy mennyiségű hó esett, s a reggeli órákban ez a látvány fogadott bennünket.

Nem fészbukozok sokat, de naponta egyszer-kétszer végigpörgetem a hírfolyamot. Szomorúan tapasztalom, hogy a napi fertőzöttségi-halálozási adatoknál, valamint a Covid-SARS 2 egyéb híreinél mosolygó szmájlikat és gúnyos hozzászólásokat is lehet olvasni.

2001. március 6-án Tarpa és Tivadar között a megáradt Tisza folyó átszakította a gátat és elöntötte a Bereget.